Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Beiratásom a piarista gimnáziumba; gimnáziumi éveim

Veszprém vármegye akkori nagy akaratú alispánjának az ellenállásán ez az óhaj hajótörést szenvedett. Jót nevettem az eseten. Eltekintve, hogy ott voltam a megszületésénél a dolognak, de azt csak egy pesti rövidlátó rendezőbizottság tudja kigondolni, és helyesnek el­képzelni440, hogy Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére szervezett kiállításon egy olyan vármegye, amelyik az első szent királyok óta kiváltságban élő falvak egész sorával rendelkezik, mint Veszprém vár­megye, akkor az a saját költségén nem egy ilyen ezeréves faluból való há­zat fog kiállítani, hanem az ellenreformáció miatt a tizennyolcadik [szá­zadbeli], tehát 800 évvel későbben odatelepített sváb falujából valót állít ki,441, amelynek lakosai több emberöltőn át nem tanultak még magya­rul.442 Szerencse, hogy legalább akkor Veszprém vármegyének olyan nagyakaratú alispánja volt. Büszke voltam és vagyok rá, hogy ez az al­ispán az én édesapám volt. Kár, hogy a nevét nem nyomatták ki. A másik szentgáli kirándulásom nem volt ilyen ünnepélyes, hanem az is érdekes volt, de más szempontból. A szentgáli nép — állítólag az elzár­­kózottsága miatt — nemigen keveredett más falvak népével, és így legjob­ban megőrizték az ősi magyar jellegzetességű[ket], de az ősi vadságukat is.443 Fejlődésük sem volt azonos más falvak népével, például katonának 44° 1896-ban a magyarság nacionalizmusa a nemzetiségek iránti intoleranciával pá­rosult, ezzel a nézettel if). Véghely is könnyedén azonosult. 44» Ezután: egy házat, töröltük. 442 A nagyvázsonyi Zichy-uradalomhoz tartozó Németbarnag telepesei részére 1714-ben készült telepítési szerződés, de csak 1726-ban települtek be a kolonusok. 1729- ben 12 jobbágyot írtak össze, 1785-ben már 467 lakosa volt a falunak. ILA-KOVACSICS 1964. 293-294. 443 Szentgál Veszprém megye legnagyobb kiterjedésű községe (1857-ben 34 212 hold területtel). Az Árpád-kortól kiváltságos község, helyi (és nem országos) nemességet él­vező királyi vadászok lakták. A reformáció korában a birtokos nemesek a helvét (refor­mátus) vallási irányzatot követték. 1785-ben 845 nemest, 117 nem nemest (zsellért) írtak össze: a nemesek reformátusok, a nem nemesek többségében katolikusok voltak, akik számára 1771-ben iskolát szerveztek. A rendi különbségek (református birtokosok - ka­tolikus jobbágyrendűek) a házasodási szokásokat is meghatározták; a két élesen elkülö­nülő réteg ezért nem keveredett egymással; a református nemesek más nemesi községből kerestek házastársat maguknak. A királyi vadászok utódaiban még az 1940-es években ♦ 232 ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom