Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Újabb gyermekkori emlékek
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■i kalapot, mert a francia lány tavaly egész nyáron abba pisilt, és azután kiöntötte az ablakon. A francia lánynak volt a szobája azon a nyáron a felső toronyszoba, és így egyszerűsítette le a bilimosást és -használatot. Imre József meg valószínűleg úgy gondolkodott, hogy ha már egyszer bilinek használta apám taplósapkáját, hát már úgy is el kell dobni, hát had[d] használja tovább, legyen néki jó kedve, és legyen meg az akarata. De azért, ami helytelen, azért az helytelen, hát a következő évben helyre igazította. A felesége, a Juszti meg, ha kenyeret sütött, akkor nékünk, gyerekeknek, mindig kis kenyeret, „pompost” is sütött, aminek mi igen nagyon örültünk. Különben is, ha hátramentünk hozzájuk, akkor sohasem mulasztott393 el nekünk lekanyarítani egy darab kenyeret az ő barna rozskenyerükből, amit mi nagy élvezettel fogyasztottunk el. Ezt a Cseresnyés Jóska is tudta, azért amikor a Józsi totyogni kezdett, kiment hozzájuk és mondta: — Vincellérné, ha ennek a kis gyereknek mer adni valamit, hát tudja meg, hogy én kitiprom a maga beleit, megértette! — Meg, tekintetes úr. És amikor már Józsi nagyfiú volt, mondta el, hogy a Józsi bizony minden nap megjelent nála titokban, és nem csak kenyeret, hanem szalonnát is adott néki mindig, de bizony sohasem lett annak semmi baja tőle. Tudja ő jobban, mint a doktor úr, hogy mi árt, és mi nem a gyereknek. Hát ha ez 100%-ig nem is volt így, mert hiszen Jóska gyermekorvos volt, a Jusztinák meg csak egy gyereke volt, az is meghalt, de az bizonyos, hogy Imre Józseféket ilyen bélkitiprásos fenyegetésekkel megfélemlíteni nem lehetett. Imre Józseféknek ezt a fiát én nem ismertem. Valami verekedésben vett részt, ami a társasága egyik tagjának a halálával végződött. Ennek a következménye volt, hogy hosszabb időre (10-15 év[re]) lecsukták. Anyámtól hallottam többször elbeszélni, hogy a szőlőbe kapált a József, 393 A kéziratban: mulasztotta, javítottuk. ♦ 202 ♦