Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Újabb gyermekkori emlékek

jövök a jégről haza, és a megyeház előtt ment egy halottas kocsi, utána semmiféle gyászoló közönség, csak egyedül az apa ballagott lehorgasztott fejjel, a koporsón meg elolvasom az én kis iskolatársamnak a nevét. Borzasztóan meghatott a szomorú eset és az körülmény, hogy az apján kívül senki sincs, aki utolsó útjára elkísérje. Hát én szépen becsatlakoztam az apja után, és kikísértem a halottat levett kalappal a temetőbe, csendesen megvártam, míg a pap eltemeti, és onnan azután illendően hazamentem.

Persze az uzsonnaidőről386 jól elkéstem, és elmondtam anyámnak az esetet. Ő rögtön szalajtotta egyik testvéremet az apánkért a hivatalba, mert ő tudta, hogy a kisfiú sarlachba387 halt meg, azért nem volt senki a temetésen. Apánk hamarosan ott is volt. Anyám kétségbeesve mondta el az esetemet, sírt felette nagyon. Ekkor már én is megértettem mindent, de késő volt, mert jó apánk elfenekelt, azután a befűtött kályha mellé letérdepeltetett.

Én hiába kértem bocsánatot, hiszen jót akartam, tovább kellett térdepelnem. Ugyan megmondta, hogy már nem haragszik, megbocsátott, de a gyerekeknek kötelességük van az Isten iránt is, és a szülők iránt is, és az egyik legfőbb kötelességük, hogy az egészségükre a gyerekek maguk is vigyázzanak. Én ezt elmulasztottam, és ilyen téli időben levett kalappal ilyen sokáig lenni kész betegség, azért kell a kályhánál térdepelnem, hogy jól átmelegedjek, és nem baj az, ha sírok az még használ nékem. Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy igazságtalan volt velem az édesapám. Pedig dehogy volt! Anélkül gyereket nevelni nem lehet. így megtanultam, hogy ragályban elhunyt egyén temetésén gyereknek nincs helye.

segédjegyző. =VFH n (1891) 38. sz. (augusztus 29. [3.], - Árverési hirdetmény. =VFH 12 (1893) 17. sz. (április 18.) [2.], SZÉKELY 1985. 73.

386 A kéziratban: uzsonya időről, javítottuk.

387 Scharlach (német) = vörheny, skarlát

♦ 197 ♦