Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Édesanyám testvéreiről

A negyedik Kenessey-lánynak, Eszternek Lajos bácsi volt a férje. Itt azután sok gyerek volt, Lajos, Málcsi, Imre, Juliska, Vilma és Elek. Volt több gyerek is, de [azok] elhaltak. Amint a gyerekek középiskolai sorba kerültek, akkor Cecéről, ahol Lajos bácsiék laktak, bekerültek Fehérvárra Béla bácsiékhoz, és onnan jártak iskolába. Ez volt a második otthonuk. De volt is hely elég, mert nagy házuk volt.

Úgy emlékezem, hogy az utca felől volt a női szalon, férfi szalon, azután [a] két aggkisasszony szobája — amit a lányok szobájának, vagy zongoraszobának hívtak —, azután jött a Sarolta néniék hálószobája. A többi helyiség az udvarra és lichthófra333 nézett. Volt egy sötét szobájuk, valami felső világítással, azután egy úgynevezett diákszoba, azután a kertre egy szép nagy ebédlő, és a bejárat felől Béla bácsinak az ügyvédi irodája, két kis szoba.334 Később ezek közül lett az egyik az Imre, a másik a Lajos bácsi szobája. Erre a két helyre: Székesfehérvárra és Cecére jártunk mi csak rokonlátogatóba, és azután Budapestre Farkas Józsi bácsiékhoz, de róluk majd külön emlékezem meg.

Mindig úgy hallottam elmesélni, hogy Lajos bácsinak Székesfehérváron volt egy igen jól menő ügyvédi irodája, Béla bácsinak meg Budapesten egy igen rosszul menő ügyvédi irodája. Lajos bácsi karcsú, magas, szép ember volt, eleven észjárással, közvetlen modorral, az italt és a víg társaságot szerette. Volt a Velencei-tó mellett a kisvelencei-hegyen egy saját szőlleje is, amit sok-sok év után Friedrich Endre335 piarista atyánkfia vett meg, és ő is öreg korában. Pihenő- és üdülőhelynek használta. Én is voltam vagy kétszer nála és mutogatta az egyik mestergerendán Lajos bácsi feljegyzését az egyik jó szüretjéről. A gazda, [a] szőlő elmúltak, de a feljegyzések megmaradtak.

333 Lichthof (német) = világító udvar, szelelő udvar

334 Molnár Béla 1885-1909 között tartott fenn ügyvédi irodát Székesfehérváron. ZSLINSZKY 1974.123.

335 Friedrich Endre (Mártonfalva, 1878. május 30. - Bp., 1952. január 29.) piarista szerzetes, tanár, történetíró. 1904-1907 között Veszprémben, 1907-től Vácon tanított. Később haláláig rendi könyvtáros és levéltáros volt. VARGA 2014. 330.

♦ 170 ♦