Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Napirend, családi élet, 1848 emlékezete
volt a gyámja, akire nagyon ráfizetett, és ez kezdett ellene egy elszámolási pert, amikor nagykorú lett. De sajnos, nem jutottam hozzá, hogy megnézzem és elolvassam a poranyagot. De maradjunk Baliéknál. Egyik [baj jött] a másikra. Azután Báli Jolán levetette az úri ruhát, parasztöltönyt vett magára, bekötötte a fejét kendővel, férjhez ment egy Laki nevű füredi parasztlegényhez, parasztasszony lett belőle, amit 100%-ig betöltött. Egy sokgyermekes, virágzó családnak tette le az alapját. Az első gyerek állítólag korábban született az idejénél. Lehet, hogy igaz, és ha igen, ez a bizonyítéka szerelmi házasságának. Sokszor járt nálam protekcióért, amit lehetett, meg is tettem a gyermekei érdekében, de sohasem hallottam panaszkodni, hogy visszakívánkozna az úri társadalomba. Édesanyám meg is hívta ilyen státusában is a családi eseményeinkre, de csak a temetésre jött el, különben nem látogattuk egymást. Az édesapja, Báli Albert, akkor fejezte be életét, amikor gyermekeinek is mindenét elpucolta. A kisebédlőben többször hallottam elbeszélni, hogy amikor a vagyoni lejtőn Baliék kezdtek lecsúszni — mivel a testvérek annak idején úgy osztoztak a szülők után, hogy étkezőszereket, ékszereket, stb., egymás között mind felosztották, apámékra így 1/3 rész jutott — anyám szerette volna a Baliékra jutott részt megszerezni, és szóban is, írásban is kérte őket, hogy ha eladnák, ajánlják fel néki is, mert ő többet megad értük, mint az idegen, azért, mert így a saját része is fog nyerni értékében. De sohasem kapott tőlük meg semmit, azokat is elpucolták. Különösen a gyémánt garnitúra hozzájuk került részét szerette volna megszerezni, és az étkezőszereket, porcelánokat, de hiába. Mindig kekk, elutasító válaszokat kapott tőlük. Még Jolán, a Lakiné is írt néki olyat, hogy „Ne gondolja Juliska néni, hogy mi még nem tudjuk magunk is használni”. — Ami a fennhéjázó modort illeti, arra Sarolta néni is mondott egy jót: amit [a] fehérvári ref. tanítónőtől hallott, mikor Polgárdiról bementek Fehérvárra lakni ♦ 168 ♦
