Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Napirend, családi élet, 1848 emlékezete

kormány ellen, Veszprémbe is lementünk és tőle kértünk a vármegye 3 községében népgyűlés tartására engedélyt: Szentgálra, Vámosra és Szentkirályszabadjára. Az ő kiváló elbeszélő modorában előadta, hogy dacára a rokoni és jóbaráti viszonynak, magázták és nagyságos királyi tanácsos alispánozták. Mire ők a kérésük végére értek, bizony jó idő eltelt az indokaik sokasága miatt, mire ő egy rövid mondattal válaszolt.

— Az engedélyt megadom, kikötöm azt, hogy mindegyik népgyűlésen én is felszólalhatok és megígérem, hogy karhatalmat egyik népgyűlésre sem rendelek ki.

Eötvös Károly erre úgy folytatta:

— Dehogy tartottunk mi Veszprém vármegyébe [n] népgyűlést, nem akartuk magunkat agyonveretni, mert biztosra vettük, ha ő felszólal, akármennyire izgatjuk is fel a népet a kormány ellen, a végén mégis csak ők vesznek meg minket, és nem mi a kormányt, ha ott fegyveres karhatalom nincs.

Nagyobb diákkoromban hallottam egyszerűbb emberektől elbeszélni, hogy azért mentek annyira a szava után, mert mindig mindenben igaza volt. Ha nem kellemes volt az, amit mondott, akkor is mentek utána, mert esetekkel bizonyították, hogy ez meg az úgy járt, hogy elment ügyvédhez, aki mondta, hogy a panaszosnak igaza van, mit ért ahhoz az alispán úr, csak adjon néki ügyvédi meghatalmazást, majd megmutatja ő annak az ellenfélnek, hogy úgy fizet, mint a köles. Azután egy idő után jött rá, hogy még is az alispán úrnak lett igaza, csak akkor már a kárán felül a saját és ellenfelének az ügyvédjét is kellett fizetni.

Amilyen nagy hatalma volt kint a vármegyében, annyira letett minden hatalmat, amint átlépte a lakása küszöbét. Ott az összes hatalmat édesanyám gyakorolta. Sokszor elgondolkozom azon, hogy igen sokszor, amikor jó anyám visszaélt a hatalmával, hogy azokat a jeleneteket is apám milyen nyugalommal, mondhatnám, szerető gyengédséggel élte át, a nyugalmát soha el nem veszítette, szépen csitította anyámat, ma

♦ 136 ♦