Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesapámról
■sasa Pázmándy Karolina pedig csúnya, és mégis mindig Hermán Júlia maradhatott alól az előfordult duellumoknál.253 Ez vérig bosszanthatta Molnár Imréné Hermán Júliát. Úgyhogy meg vagyok arról győződve, hogy ezt az állapotot akarta végleg megszüntetni azzal a tettével, hogy lányát fondorlatosán hazavitte. Talán elvakultságában nem is látott tisztán, hogy a fiatalok életébe nyúl bele, és ez megint olyan térre vitele az ő személyes actiójának254, ahol megint, éppen ezért, alul maradhat. Ilyen lelki megrázkódtatáson kellett anyámnak-apámnak átmenni, míg teljesen egymásra találtak. Amint már mondtam, az édesanyámtól mindig csak szépet és jót hallottam az édesanyjáról, egyszóval, semmi sem maradt vissza [a] lelkében. Inkább a testvéreit nem tartotta sokra, azért szerette őket, mint testvéreit, de nem sokra tartotta őket, sőt a Béla bácsit határozottan lebecsülte. No, de erről majd később. Ez az eset azután annyira kihatott a jövőjükre, hogy amikor a készpénzjövedelmük kevésnek bizonyult, azt hallottam, hogy anyám befolyására közpályára ment az apám, hogy rendes fixfizetéses ember legyen, és így a családjának jobb módot és megélhetést biztosítson. Azt többször hallottam édesanyámtól elbeszélni, hogy nem volt ügyvédembemek való az édesapátok, mert folyton dolgozott, lótott-futott, de amikor az egyik ügye befejeződött, és a kliense fizetni akart, ha idősebb volt, mint ő, akkor azt mondta, hogy — Csak nem gondolja kedves bátyám, hogy ezt én magának pénzért csináltam — ha fiatalabb volt, akkor meg, hogy — Nem gondolod kedves öcsém, hogy ezt én neked pénzért csináltam. Azt mondta, hogy ezek a kliensek azután, mert azok azért rendszeretőbb emberek voltak, küldték a csirkét, libát, sonkát, tojást, bárányt, pulykát, tele voltak mindig mindenféle jóval, de pénzük az mindig kevés volt. 253 duellum (latin = párbaj 254 actio (latin) = tett, cselekedet ♦ 130 ♦
