Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesapámról
asszony is. Példa erre az én jó, és általam szeretett unokanővérem, Molnár Juliska esete az urával, Keserű Ferivel. Ha az én szüleimnél ez ilyen mértékben nem is volt meg, de mégis eltelhetett egy jó idő, míg Molnár Júliából, az én édesanyámból Véghely Dezsőné lett 100%-ig. A Véghely Imréik nagy házat vittek, jól éltek, de igen meggondolt szép beosztással. Molnár Imréék nem vittek olyan nagy házat, de ők is jól éltek, sőt, nagy bőségben, de ezt nagyon hangoztatták is. Gazdag hírt csináltak maguknak. Valószínűnek tartom, hogy Molnár Imréék, kik tudtak Véghelyék nagy és előkelő házáról248, azt gondolták, hogy Véghelyék sokkal gazdagabbak, mint ők. Örömmel helyezték el a lányukat a Véghely családba [n], A művelt és intelligens család, a szép otthon és környezet, amit Veszprémben találtak a Molnárék, az általános tisztelet, amivel Véghely Imrééket körülvették — hiszen ebben az évben választották alispánnak —, nagyon tetszett nékik. De arra már nem gondoltak — különösen Molnár Imréné Hermán Julianna —, hogy a fiataloknak nem ott kell kezdeni, ahol az öregek akkor tartottak, mikor fiúk házasodik. Azt tudom, hogy az édesapám bútorokat vitt a szüleitől az új otthonba, mert hiszen még én is használom azokat, egészen bizonyos, hogy az édesanyám is vitt annyi bútort a házhoz, amennyire szükségük volt, de nem lehettek oly nívójúak, mert egy bútorunkról sem hallottam [a] szüleimtől sohasem, hogy azok Molnár eredetűek. Ágy[ban] és fehérneműbe[n], toliban, stb. azonban már hallottam sokszor az anyámtól, hogy azt meg azt még stafírungba kaptam, vagy örököltem szüleimtől. Ezeket azért említem meg, mert később a rendezésnél ezek szóba kerültek. Véghelyék azon az állásponton voltak, hogy a fiataloknak kezdeni kell az életet. A berendezkedésnél segítségükre voltak — a továbbiakban járjanak a maguk lábán. A házunknál mindig szívesen látták őket, amivel éltek is, hiszen az anyám szájából hallottam, hogy nem volt nap, hogy férje az édesanyját fel ne kereste volna. Azzal segítettek a háztartásunkon, hogy a 248 A kéziratban: házukról, javítottuk. ♦ 125 ♦
