Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Nagyapám, Véghely Imre és családja

pipázás járta, a pipázás egyik kísérő jelensége a köpködés. Véghely Im­­réné a lakásában a pipázást megengedte, de a köpködést nem, dacára, hogy gyönyörű köpőcsészék tömege volt a lakásban. Ma is van Almádi­ban két olyan szép politúros köpőcsésze, hogy virágvázának is díszes lenne. Egy ilyen politikai összejövetel alkalmából a tárgyalás hevében az egyik megyei vezérférfiú egy hegyeset sercintett, ami gyönyörű ívben repült az egyik köpőcsésze felé. Mindenki ajkán elnémult a szó, hogy most mi lesz. A halotti csendet a tettes törte meg mondván, hogy — Nemzetes asszonyom, csak akkor tessék szólni, ha nem a köpőcsé­szébe ment, mert ha oda ment, hát azért van a köpőcsésze. — Persze, amikor ezt mondta, ő már tudta, hogy odament. Állítólag Véghely Im­­réné Pázmándy Karolina mosolygott egy kicsit, azután hallatlanná téve a dolgot, hozzászólt a szőnyegen levő kérdéshez, és folytatódott a tár­gyalás anélkül, hogy a tilalmat visszavonta volna. Véghely Imréék a felsőbb oktatást a lányuknak Pesten adták meg. Hogy hol, azt nem tudom, de több levél van, melyben a Jolánka Pestről referál a szüleinek, hogy mennyi haladást tett az egyes tantárgyakban és hogy a német és francia tanárok mennyire meg vannak vele elégedve. Van olyan levél is, melyben Pap Emíliával (Kenessey Móric [néval242]) együtt írnak. Úgy látszik, egy intézetben lehettek. 242 Kenessey Móric (Szilasbalhás, 1837. november 13. - Veszprém, 1918. december 26.) veszprémi ügyvéd, közjegyző. 1860-ban szerzett jogi végzettséget. 1861-ben a nagy­vázsonyi járás szolgabírája, 1866-ban vármegyei tiszti ügyész, 1874-1918 között királyi közjegyző, irodája 1886-ban a Horgos utcában volt. Liberális politikus, 1897-ben a libe­rális párt veszprémi végrehajtó bizottságának tagja. 1900-ban a közjegyzői kamara el­nöke. Tagja veszprémi Nemzeti Kaszinónak, a kaszinó választmányának (1883), a Bala­toni Szövetségnek és a nemzetiségek magyarosítását szolgáló Dunántúli Közmívelődési Egyesületnek. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik. - Feleségét, Pap Ferenc ügy­véd és táblabíró és Oroszy Jozefa lányát, Pap Emíliát 1840. november 25-én keresztelték Tótvázsonyban, 1861. június 12-én ugyanott kötöttek házasságot. 1865-ben költöztek Tót­­vázsonyból Veszprémbe. Emília szívesen vett részt a helyi jótékonysági akciókban és a veszprémi társaséletben. - A tótvázsonyi keresztelési és házassági vegyes anyakönynv 1838-1875. MNL Mikrofilmtár A 1655 d. - A nemzeti kaszinó. = Veszprém 9 (1883) 2. sz. (január 14.) [3.] - A horgosutcza! = VFH 6 (1886) 48. sz. (november 20.) [3.] - A ♦ 120 ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom