Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Gyermekkori emlékeim: a Véghely-ház

1944- december i. Simaság, Sopron megye.

Pőrémmel9, Judittal és két gyermekével ma 3 hete érkeztünk Simaságra. Közben elhatároztam, hogy családtörténeti dolgokat írok. Izentem Dezsinek10, hogy küldjön iskolai füzeteket. Ezek megérkeztek, úgy hogy már semmi akadálya sincs annak, hogy a simasági magányt egy kis szellemi szórakozással színesebbé tegyem. Eddig ugyanis csak fizikai munkát végeztem. Hogy egy kicsit belejöjjek az írásba, az én gyermekkorommal kezdem. Igaz, hogy ez mást nem nagyon érdekel, de tekintettel, hogy hamarosan betöltőm a 63-ik életévemet, ez is csakhamar történeti távlatba kerül.

[Gyermekkori emlékeim: a Véghely-ház]

Veszprémben 1882. február í-én születtem az ősrégi Véghely nemesi házba[n]. Az édesanyám énekeskönyvében levő bejegyzés szerint szerdán kora reggel.11 Ha jól emlékezem, 6 órakor. Valamennyi testvérem születési, halálozási, esküvői adatai be vannak oda pontosan jegyezve, majd később az unokáké. Kezdődik a szüleim házassági dátumával és Sári nővérem halálozási dátuma az utolsó. Ekkor abbahagyta ezt az igen érdekes és értékes családtörténeti anyakönyvet pótló feljegyzéseket. Sári nővérem halála különben is megtörte jóanyám közismerten erős és

9 Pőre: a felesége, Ballagi Erzsébet beceneve.

10 t. i. fiának, ifj. Véghely Dezsőnek

u A köznemesi birtokos családok körében szokás volt, hogy a Biblia üres oldalaira jegyezték fel a családtörténeti adatokat, itt a református nemesasszony sajátos gyakorlatáról van szó. Pázmándy Karolina kedvenc ima- és énekeskönyvét használta erre a célra.

♦ 11 ♦