Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Kövy Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár
1794-től19 való leírását tartalmazta. Ezzel a munkával azonban maga sem volt teljesen elégedett, mert a levéltár további rendezésére gondolt. 1827. évi püspökké választása azonban megakadályozta abban, hogy erre a feladatra maga vállalkozzon. A további rendezés érdekében indítványozta 1828-ban egy bizottság létrehozását.20 Az elvégzendő munkára kiváló emberek ajánlkoztak, mint Vecsei Ferenc, Kolmár János, Őri Gábor, Szép Abrahám, Sebestyén Gábor, Őri László és Zsoldos Ignác, mindnyájan polgári foglalkozásúak. Rajtuk kívül még „Horváth János kerületi assesor, egyébként a gróf Zichy familiának archivariusa”.21 A munka azonban akadozott, különböző nehézségek miatt évről évre halasztották a feldolgozás tényleges elvégzését. 1837-ben újra napirendre került az ügy, amiről az egyházkerületi jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: ,,A superintendentia levéltárának rendbeszedése és lajstroma elkészítése régi óhajtás lévén és az most is szóba jővén, felszóllítatott erre Horváth János assesor úr, hogy azt elkészíteni ne terheltessék.”22 Horváth János mellé 1839-ben az egyházkerületi közgyűlés még „Török József fiskálist és Rózsa Dániel kollégiumi pénztárnokot is felkérte.”23 Ezeknek a kísérleteknek sem volt kézzelfogható eredménye, s ezért 1841-ben az egyházkerületi közgyűlés24 Mórocza Dániel táblabírót kérte fel „a levéltár rendbeszedésére, az irományoknak tárgy és betűszerinti lajstromozására”.25 Mórocza Dániel a következő évi balatonfüredi közgyűlésre ,,1814-ig elkészített munkálatát beadta”.26 Mórocza Dániel a munkát tisztességgel elvégezte, ami a levéltár kezelhetőségét jelentékenyen megkönnyítette. Nagy kár, hogy a szakszerű feldolgozás abbamaradt, mert a táblabíró úr elfoglaltságai miatt annak folytatására már nem vállalkozott. 1843-ban viszont azt javasolta az egyházkerületi gyűlésen, hogy az egyházkerület válasszon hivatásos, és díjazott levéltárnokot, mert az anyag értéke folytán is, de szaporodásával is számolva, megérdemel egy megválasztott levéltárnokot. Az egyházkerületi közgyűlés — a javaslatot elfogadva — Széki Bélát a „Kér. főiskolában az egyházi tanulmányok rendes oktatóját”27 választotta meg. Díjazásáról is gondoskodott, évi 100 váltóforinttal honorálva munkásságát. A közgyűlés azt is elhatározta, hogy „a levéltár befogadására a főiskolai épületben gondosan kiválasztott egy alkalmas szoba illő készülettel láttassék el”.28 Mindezekben az intézkedésekben Tóth Ferenc értő és gondoskodó szelleme is benne van. Egy nagy, korszerű s kiemelkedő értékekben gazdag levéltár megvalósulását azonban már nem 78