Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Kövy Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár
az ellenreformációnak, a gályarabságnak, az Adásztevelre való száműzetésnek, a hazatérésnek, a templom megépítésének, s a pápai református kollégium első három évszázada történetének olyan hiteles dokumentumait tartalmazza a forrásgyűjtemény, amely nélkülözhetetlen kútfő egyháztörténeti kutatásainkban. Egyúttal ez arra is utal, hogy voltak pápai lelkészek, püspökök, tanárok, akik a múlt hiteles emlékeit megőrizték, s ezzel voltaképpen szervezés és határozat nélkül is egy levéltár alapjait rakták le. Illesse mindenekelőtt tisztesség Liszkay József munkáját, aki ezt írta le könyve előszavában: ,,. . . elszántam magam egy hálátlan munkára, egyházam levéltára registrálására, s a rendezendő okmányok tartalmának rövid kivonatban a közönség elé hozására, mit ezennel benső örömmel teljesítek, és pedig azon ünnepélyes kijelentés, sőt biztosítás mellett, hogy a szerkesztés nehéz perceiben folyvást szemeim előtt lebegett a történelmi hűség, melyet én bármily hízelgő vagy lekötelező érdek s tekintélynek feláldozni nem tudok, feláldozni nem akarok.”2 Az egyházkerületi levéltár megalapításáról Történelmi analógia, hogy az egyházkerületi levéltár megalapítása (akárcsak Kocsi Csergő Bálint egyháztörténeti forrásgyűjtésre való felhívása) olyan időre esik, amelyik a dunántúli református egyházkerület történetének egyik legnehezebb időszaka. Az árva eklézsiák kora ez, amelyekben megszűntek a szabad vallásgyakorlat feltételei, a templomokat elvették, a lelkipásztorokat, tanítókat a legtöbb helyről elűzték. A pápai református egyház is elveszíti 1752-ben szabad vallásgyakorlatát, s a pápai református kollégiumot is felszámolják. Az egyház, s az algimnáziumként működő kollégium Adásztevelen (Pápától 8 km-re fekvő község) vészeli át az árvaság 31 esztendejét. A pápai református egyház lelkésze Torkos Jakab, aki egyúttal a dunántúli református egyházkerület püspöke is, szintén Adásztevelen él, a vallásgyakorlatát folytatható gyülekezetben. S éppen Adásztevel ad helyet annak az 1765-ben tartott dunántúli református egyházkerületi közgyűlésnek is, ahol az egyházkerületi levéltár felállításáról a következő határozatot hozták: „Hogy a ven. superintendentiának dolgai rendesebben és helyesebben folyhassanak, elvégeztetett, hogy a v. superintendentia számára egy téka csináltassék, melynek a tractusok számjok 74
