Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története

anyagokból kideríthető, hogy milyen kéziratok voltak már meg akkor is.

A két kódex közül egyik sem tartozott az iskola legrégibb könyvanyagához. A német nyelvű imádságoskönyvet, pergamenkódexet ifj. Pázmándy Dénes adományozta a XIX. század folyamán. Vergilius-kódexünk, a hozzákötött ősnyomtatványokkal és kéziratokkal ugyancsak ebben a században került a könyvtár birtokába. Az utóbbi kötetnek egyébként egy német humanista, Michael de Buchdorf volt a tulajdonosa a XVI. század elején, s a sorok közé beírt apróbetűs kommentárjai, annotációi bizonyítják, hogy oktatási célokra használta a könyvet.

Nagy értéke kézirattárunknak az a kézirat, amelyik Kocsi Csergő Bálint gályarabságot is szenvedő pápai professzornak egy töredékes etikai művét, s Pápán a tanulóifjúság előtt elmondott beszédeit, valamint fiának, Kocsi Csergő Istvánnak néhány levélvázlatát, és Petrus Remus alapján írt exegetikai munkáját tartalmazza. Megemlítendő Beythe István 15 darab saját kezű levele, melyeket Sopronból, illetve Németújvárról írt 1575—1609 között magyar és latin nyelven. Becses értékünk Debreceni Ember Pál diákköri, s ugyancsak saját kezű „Vadé mecum ...” című kézirata 1679-ből, valamint Veresmarthi Mihály 1691-ben írt, magyar nyelvű kéziratosgyűjteménye. A „Lelki fegyver . . . ” című imádsággyűjtemény egyik részét az üldözött pápai iskola diákjai írták 1719-ben, egyházuk és iskolájuk védelméért könyörögve.

Legfontosabb iskolatörténeti dokumentumunk az az 1724-ből származó iskolai törvénykönyv, amely az 1585-ös pápai iskolai törvények másolatát tartalmazza.

Pethő György kéziratos könyve az 1705—1750 közötti időből származik. Kaposi Sámuel sárospataki professzor egy előadását, Pethő György naplóját, könyveinek jegyzékét, s egyéb feljegyzéseit tartalmazza. A rendezés során bukkant elő az a könyörgésgyűjtemény, amely eddig Pápai Páriz Ferenc egyik töredékes munkájának kolligátumaként rejtőzött. A címe: „A Pápai Nemes árva Ecclesiának siralmas éneke . . . ”. A három könyörgés szerzője valószínűleg I. Torkos Jakab püspök (1745—1785), aki a pápai református egyház és kollégium száműzetésének időszakában, illetve a Pápára való visszatérés után írhatta meg a két verses, és egy prózai imádságot.

Nemrég vehettük birtokba azt a vaskos, 341 levélből álló kézira38