Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története
1872-től pesti egyetemi tanár — 1583 kötetes könyvtára 1895-ben, özvegye adományaként szállt a főiskola birtokába. Könyvtár- és katalógusépítés. Belső szakmai munkálatok Mándi Márton István és Tóth Ferenc igazgatósága idején Az állomány tehát a XVIII. század végétől nagyobb mértékben növekedett, de igazi fejlődését a XIX. században érte el. Különösen Tóth Ferenc áldozatos gyűjtése, buzdítása alapozta meg a könyvtár 1711 előtti magyar könyv-, antikva- és kéziratállományát. Vezetése alatt (1802—1817) a könyvtár érdemi változáson ment át. Mint a gyakorlati teológia és az egyháztörténet tudós professzora, a régi és ritka könyvek szerelmese volt, így azok felkutatását, s megszerzését fontos feladatának tartotta. De nemcsak könyvgyűjtő szenvedélyéről volt híres, hanem arról is, hogy kiváló numizmata és a heraldika szakértője. Tóth Ferenc ösztönzésére és indítványára a révkomáromi egyházkerületi gyűlés, 1814. július 1-jén határozta el a pápai főiskola „numophilacium”-ának, éremgyűjteményének felállítását, s a gyűjtemény vezetésével Tóth Ferencet bízta meg.21 Hamarosan el is készítette az érem- és pénzgyűjtemény első katalógusát (1815), amit Gál Jánossal, a pápai református egyház kántorával íratott le.22 Tóth Ferenc érdemeként említem meg, hogy a magyarországi, s különösen is a dunántúli nemesi családok címeres viaszpecsétjeiből hosszú gyűjtőmunkával értékes állományt hozott létre. Tanári, tudományos, illetve könyvtárosi munkájában egyaránt kiemelkedőt nyújtott. Kora legkiválóbb teológiai irodalmát szerezte be, s a pápai egyházközség egyik gyűlésének jegyzőkönyve szerint megkövetelte tanítványaitól, hogy „e számukra is megnyílt könyvtárból mindenki szakába vágó könyveket vigyen, azokat kivonatozza és tanulmányozza . . . ”23 A régi idők gyakorlatát felélesztve a XIX. század elejétől a „Director Bibliothecae” munkáját segédkönyvtárosok („Bibliothe- carius”) segítették. Ez a gyakorlat a XIX. század közepéig tartott, de a század végétől újra visszaállították a bevált segédkönyvtárosi intézményt. A könyvtár állományának tervek szerinti szakokba osztását Márton István és Tóth Ferenc végezték el. Ezek a téka-, illetve 24
