Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története

Márton tudatosan gyűjtötte a haladó jellegű, Magyarországon még kevésbé ismert, vagy már elítélt műveket is. A gimnázium felsőbb osztályában például német nyelvkönyvként a híres filantróp pedagógusnak, J. H. Campe-nak (1746—1818) a gyermekkönyvei szolgáltak. A Márton által 1791-től vezetett gyarapodási jegyzékekből kiderül, hogy 6 példány volt már ebben az évben Campe Kinderalmanach-jából, 1793-ban pedig Campe már 10 munkájával szerepelt a katalógusban.17 A ma is használatos, a Porosz Instrukció (Pl) szerinti nagykatalógusban pedig Campe 18 műve található meg. Campe könyvei Mándi korában nagyon is haladónak számítottak, hisz szerzőjük a francia forradalom lelkes híve volt, 1792- ben pedig a francia köztársaság díszpolgárává választották.

Mándi Márton István komoly tudományos tevékenységet folytatott, mint kora polihisztorainak egyik legkiválóbbika. Nyelvészeti, filozófiai, pedagógiai, teológiai és más munkáinak kinyomtatásával tanulóira is gondolt, ahogy ez az 1822. január 6-i, az egyházi-iskolái konzisztóriumhoz írt leveléből kiderül:

„Venerabile eccl. sehol, consistorium! A philosophia tanításához akarván fogni azon hozandó végzés eránt könyörgök a Ven. Consistorium előtt, hogy minden deák, valaki a philosophicum auditóriumba jár, mind most, mind jövendőre nézve köteleztessen, részt szerént a már kinyomtatva levő theoretica philosophiának exemplumjaiból, ki-ki magának a Bibliothecaból ahol azok letétetve lesznek, egy új exemplumot megvenni, még pedig azon szorossággal, hogy aki ezt a philosophiát hallgatók közül nem cselekedné, vagy a leckejárástól tiltasson el, vagy a rectóriai s innepi Beneficiumokra ne eresztessen el .. . Én, a ki a philosophiát nagy költséggel nyomtattam ki abbéli jó szándékom mellett, hogy a tanuló ifjúság az íratással (mely ötven árkusra terjed) ne terheltessen . . . ”'8

Márton István könyveit a diákok tehát kötelesek voltak megvenni, hisz azok tankönyvül szolgáltak. A könyvtár pedig a „kurzustár” szerepét is betöltötte. Mártonnak kétségkívül személyes érdeke volt, hogy könyve példányai elkeljenek, de a diákok számára ez mégis nagy segítséget jelentett, hisz idejüket a fáradtságos és hosszú jegyzetmásolás helyett konkrét tanulással tölthették.

21