Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

S. dr. Lackovits Emőke: A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei múzeumának műtárgyai

velük egykorú dudarit várpalotai Szabó József fazekasmester készítette. A többi a környékbeli fazekasműhelyek terméke.

E nagyszámú kanna a már megnevezett gyülekezeteken kívül Ászárról, Bakonyszentkirályról, Balatonendrédről, Balatonszőlős- ről, Becsvölgyéről, Csetényből, Enyingről, Homokbödögéről, Kádártárói, Kercaszomorról, Kerkafalváról, Környéről, Kustánszeg- ről, Lábatlanból, Magyarladról, Mórról, Mezőőrsről, Nagybajomról, Nagysápról, Nagyvázsonyból, Nyárádról, Őriszentpéterről, Pilismaróiról, Sáregresről, Somogyjádról, Somlóvecséről, Veszprémből származnak. Űrtartalmuk: 2—7 1, magasságuk 18—53 cm között változó, többségében 22—36 cm magasak.

A harmincnyolc keresztelőedény közül harminckettő ónból, négy vörösrézből, egy ezüstözött bádogból, egy pedig ezüstből készült. Közülük huszonkét db keresztelőkancsó, egy keresztelésre használt, 1650—80 körül készült, vésett övvel díszített kehely Balatonfőkajárról, tíz db pedig vízfelfogó tál. A keresztelőkancsók között hét db körte alakú (Csokonyavisonta, Balatonszőlős, Enying, Lajoskomárom, Nagyigmánd, Nagysáp, Neszmély). A többi széles talpon álló, kivétel az angyalfejes lábakon álló hajmáskéri kannácska. Hengeres testűek, amely többségüknél diszítetlen, legfeljebb az ajándékozásra utaló felirat és évszám található rajtuk. Kiöntőcsövük csőrös, varjúorrú, többségben domborított fede- lűek, amelyet kevés kivétellel karcolt levélkoszorú díszít. Billentőjük gömb vagy palmetta, kivételt képez az 1722-ből való polgárdi és az ugyancsak 18. századi kálozi keresztelőkancsó, amelyeknek billentője az első esetben derékig mezítelen gyermektest, a másodikban gyermekfej. Díszítményével egyedülálló a nagykorpádi keresztelőkancsó, amelynek füle több csigás tagból összetevődő, testét pedig ferdén csavarodó gerezdek tagolják, díszítik. 19. századból való vízfelfogó tálja levélkoszorúval ékes. Önmagában áll a hajmáskéri kancsó is, vésett virágos-indás-rozettás díszítményével, övtagolásával, s az alul álarc formában végződő fülével.

A keresztelőkancsók szalagfüle a bortartó kannákéhoz hasonlóan S alakban vagy kérdőjel formában kapcsolódik a testhez. A vízfelfogó tálak diszítetlenek, legfeljebb felirat és évszám található rajtuk. Hosszú feliratával, amely a keresztségre utaló, kiemelkedik az 1771-ből származó pápadereskei (Ap. Csel 2:38). Legfigyelemreméltóbb azonban a nagyigmándi, amelynek profilált peremét stilizált virágok ékítik. Feliratából kiderül, hogy 1770-ben ifjú Pétsvárady Sámuel metszette.

119