Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR Pedig hát, te ember, nem tudod-e, és nem látod-e, hogy a fizika az a tudomány, amely bemutatja neked az egész természetet a belérejtett erőkkel együtt, egy asztalon, a kísérleti asztalon, úgy ahogy azt Isten megteremtette, amelyre nézve azt mondta az embernek: Te ember, hajtsd ezt a te birodalmad alá, és uralkodjál rajta! Nem tudod-e, hogy Isten megáldotta, mikor elindította az embert a földi útján, és ez a megbízás volt rajta az áldás, és ez a megbízás volt rajta az istenkép pecsétje? Mert nem tudod-e, mit mond az írás: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél”? (Zsolt 8:7) És nem tudod-e, mit mond az írás: „Isten munkatársai vagyunk”? (I. Kor. 3:9) Na, hát, te ember, ennek a megbízásnak a valóraváltását, a fejlődés fokozatain át, mutatta be az ő kísérleti asztalán, Makay István tanár úr, a mi fizikai előadótermünkben. Nem lehetett hát az a fizika sötét, és a mi előadótermünk rémes. Csak nehéz és kemény volt, mert a benne feszülő erőkkel szemben mi voltunk könnyűek és puhák, és a benne rejlő tudománnyal szemben mi voltunk gyöngék és kicsikék. Látom a te munkálkodásodat, kedves Makay István, a fizikai laboratóriumban. Mindig azt hittem diákkoromban, hogy te ott lakói. Mi is lehetne más a te otthonodban, mint a fizikai laboratórium? Ott kísérletezel folyvást, mikor már tanításaidat a délelőtti órákban elvégezted, készüléseidet pedig délután megkezdetted. Mi ott lenn az iskolaudvaron sötét estig játszhattunk, métázhattunk, vagy a promenádon, a Lidi néni sátra körül szórakozhattunk, de ott fenn, a második emeleten, a „fizikában” égtek a villanylámpák, levilágítottak hozzánk, s mi tudtuk, hogy valaki ott dolgozik, ott kísérletezik, készül a holnapi előadásaira, s ez a valaki te vagy Makay István. Mások, ha elvégezték munkájukat, pihenhettek, baráti körben társaloghattak, de a te társalgód ott volt a fizikában, a te barátaid a mechanika, a hangtan, a hőtan, a fénytan, az elektromosságtan, kísérleti eszközei és a csillagos égnek seregei voltak. A te íróasztalod kísérleti asztal és hivatalod csillagász-torony volt, akárcsak Kepleré, vagy az ógyallai csillagászoké. Ott készültél „szabad lyceumi” előadásaidra, melyeket tartottak a századforduló éveiben a kollégiumban a városi közönségnek, melyek népszerűek, híresek voltak, a társasági összejövetelek beszélgetéseinek fő témái voltak. Még a mieink is, mert mi diákok is megjelenhettünk és meg is jelentünk azokon. Boldogok voltunk, mert a városi élet fénypontja a te előadásaid voltak. De a te asztalod nemcsak kísérleti asztal, hanem íróasztal is volt, mert te író is voltál, megírván akkoron felkapott regényedet, a „Repülőgépen a Holdba” címmel. Ma ez a fő téma. Ekörül zajlik a nemzetközi tudományos élet. A Szovjetunió és az Egyesült Államok tudatos versenyben vannak, egymás után bocsájtják fel mesterséges holdjaikat az űrbe, megközelíteni, körülrepülni, <£* 74
