Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK A Teológián Ez volt a Kollégium második része. Teljes neve: Teológiai Akadémia. Ez emelte a Főiskola rangjára a Kollégiumot. Tehát azért mondhattuk Főiskolának a pápai Kollégiumot, mert Teológiai Akadémiája volt. Mikor 1903-ban az érettségi vizsgát letettük, érettségi bizonyítványunkkal néhányan azonnal átmentünk a Teológiára jelentkezni. Nem vittük mi az érettségi bizonyítványunkat sehová máshová, csak mindjárt a Teológiára, ezzel is jelezvén, hogy régi vágyunk és szándékunk az, hogy lelkészek leszünk. Ilyenek voltunk: Kiss Zoltán, Baditz Antal, Patay Emil, Somogyi Gyula, Tóth Sándor és én. Engem különben is azért vittek a szüleim Pápára, a kitaníttatásomnak még a gondolata is azért született meg a családban, hogy pappá kell lennem. Mikor második elemista koromban egy-egy történetet előadtam a családi körben a Márk evangéliumából, akkor pattant ki a gondolat: ki kellene taníttatni. És akkor mindjárt határozatilag is kimondta édesanyám: ki fogjuk taníttatni. így kerültem én a pápai kollégiumba. így indultam el a papi pályára. Nem mondom, közben szerettem volna tanár is lenni. Szenvedélyemmé vált a magyar költészet és irodalom, a latinban pedig Ovidius, Vergilius és Horatius. Igen érzékeny voltam, és ezeket sírva tanultam. Meg is próbálták ezek átfesteni a képzeletemet és a Biblia helyett a Bánk bán és Vergilius alakjaival benépesíteni könnyen hajló, ifjú lelkemet. Volt idő, mikor felsóhajtottam: miért is kell közöttük választani, miért nem lehet mindegyiknek lenni. De mikor döntésre került a sor, és kezembe adták az érettségi bizonyítványomat, akkor minden habozás és ingadozás nélkül, komolyan és céltudatosan vettem az utamat a Díszteremtől a Teológia felé s léptem be annak kapuján, illetve jellegzetes tejüveg ajtaján. Teológia. Nagy szó ez. Isten igéjét jelenti. Isten igéjének a szolgálatát. Jézus ezt így mondja tanítványainak: „Lesztek nékem tanúim”. (Csel. 1:8) Martürész: mártírjaim, bizonyságaim. Tehát akik belépnek a teológia ajtaján, azok Jézus szolgálatára vállalkoznak, mégpedig a szó bibliai értelmében. Nem egyszerűen szajkózzák az igét, hanem mártírjai lesznek, ha kell, a Krisztusnak. Mert az idők nem mindig „alkalmasak”. Vannak „alkalmatlan” idők is. „Amikor gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” - mondja Jézus. (Máté 24:9) De a híveknek ekkor is ki kell tartaniok. És aki mindvégig kitart, az üd- vözül. ss* 179 »y
