Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK 5. Egy apróság. Az én három kislegációm történetének elbeszélése megviselte a szívemet. Azért hadd mondjak el most egy kedves, vidám, üdítő apróságot. A gimnázium harmadik osztályába jártunk, hol földrajz címén fizikai földrajzot tanultunk. A mechanikánál jártunk, mikor az a kis eset történt, melyet most elmondani óhajtok. Tanárunk Makay István fizikatanár volt. Bolla Jóska rendkívül kedves, szeretetreméltó osztálytársunk volt, első a játékos kedvben, csínytevésben, ötletességben, csak egy hibája volt, tanulni éppen nem szeretett. Igaz, hogy ezt nem is lehet külön hibául felróni neki, mert hiszen ki szeret? Tanulni általában nem szeret a diák; de azért a legtöbb mégis csak tanul; van viszont olyan is, aki éppen nem tanul. Ilyen volt Bolla Jóska is. Egyszer egy délutáni órán kihívta őt Makay tanár úr a táblához felelni. Ezt mondta neki: “Rajzolj, fiam, egy csigát.” A tanár úr ezután néhány percig magába mélyedve gondolkodott, időt hagyva Jóskának a csiga felrajzolására. Jóska persze az előző órán, mikor a tanár úr a csigát elmagyarázta és bemutatta, nem sokat adott rá, oda se figyelt, de a könyvben se nézett utána. Azért most, szorult helyzetében, az osztály felé szemezett és kért jeleket, hogy mi a csuda is lehet az a csiga, melyet neki fel kell rajzolnia. De a csiga csak nem rajzolódott a táblára. Elmúlt a kegyelmi idő. Letelt a néhány perc, mit a tanár úr engedélyezett. A tanár úr fölnéz és rárivall Jóskára:- Na, fiam! Hát nem rajzolod azt a csigát? Jóska kihúzza magát, s kérdéssel válaszol a kérdésre:-Tanár úr kérem, milyen csigabigát rajzoljak? Elevenet, vagy döglöttet? Lett erre nagy kacagás az osztályban. A tanár úr is édesen, jóízűn nevetett. Mintha most is látnám kedves, őszinte arcát. Nem is írta be Jóskának a szekun- dát, csak ennyit mondott neki:- Eredj a helyedre, fiam. Tanuld meg otthon a könyvedből, milyen csigát kell rajzolnod. És majd a jövő órán megrajzolhatod. 6. Másik apróság. Faragó János igazgató úr egyszer valami kellemetlen ügyet terjesztett a tanári gyűlés elé. Senki sem akart hozzászólni. Úgy ültek ott a tanár urak, mintha megkövültek volna. Kezdett kínos lenni a csend. Főképpen az igazgató úrra. Mert hát mégis csak meg kell oldani valamiképpen a kemény csomót. s?» 173
