Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK a „mesterlegények”. Eötvös Jóska, Marlovics Ferenc, Horváth Rezső, Baldauf Gusztáv, nagy Horváth Lajos és ti többiek: most jött el a ti órátok. Mert amint a tekintetük találkozott, tüstént egymásnak rontottak legények és diákok. Nagy lett a kavarodás és iszonyú a düh. A diákok azonban nem lettek volna pápai diákok, Eötvös Jóskáék nem lettek volna Eötvös Jóskáék, ha hagyták volna magukat. Úrrá lettek csakhamar a veszélyen, kétkézre kaptak egy-egy legényt és suhancot, azokkal űzték-hajtották, nyomták-szorították a vízbe a többieket, akik a hídon vagy a Csáky utcán el nem menekülhettek. Mire mi, kicsinyek és a teológusok a hídra értünk, akkorra már elült a harc, és csak azok zavarták a csendet, akik ott lubickoltak, de nem jókedvükből, a vízben, jajve- székelve, hogy hogy is jutnak ki belőle. De diák egyetlenegy se került a vízbe! így végződött a Néger apát elleni tüntetésünk. Másnap reggel úgy fél nyolc felé megyek én az iskolába, s amint a Kollégium elé érek a kis utcából, látom ám, hogy sok diák áll a Kollégium főbejárata előtt, a lépcsőkön pedig őrt állanak a hetedikes diákok, szép magyar ruhában, Bocskay sapkával fejükön. Azért állnak pedig őrt a kapu előtt, hogy egy diák se mehessen be a Kollégiumba, mert itt nem lesz ma előadás, elpasszoljuk azt. Hogy miért van ez az intézkedés, azt én nem értettem, megkérdezni pedig nem mertem, mert igen komoran néztek a diákok, s én olyan viharelőttinek láttam a hangulatot. Csak odalent a ligetekben tudhattam meg okát a passzolásnak. Mert becsöngetés előtt igenis lementünk mi a ligetekbe, szépen, rendekbe fejlődve, ahogy ezt megkívánta tőlünk a Kollégium tekintélye. Odalent énekléssel, szavalással, talajtornával, versenyfutással, vívással, hosszú illetve távolugrással, labdázással töltöttük a délelőttöt, az előtornászok felügyelete mellett. Közben elmondták, hogy a tanári kar fegyelmi eljárást akar indítani az ifjúság ellen, főként a vezetők ellen, a tegnap esti tüntetés miatt. Szigorú büntetéssel - esetleg egyesek kicsapásával - példát akar statuálni, hogy ilyesmi meg ne történjék többet. Hát azért vagyunk mi most itt valamennyien, hogy megmutassuk a tanári karnak, hogy az egész ifjúság egy. Ha büntetni akarnak, büntessék az egész ifjúságot. Ha kicsapni akarnak, csapják ki az egész ifjúságot. De azt nem tűrjük el, hogy közülünk egyeseket kiválogassanak és kicsapjanak. Aztán miért akarnak büntetőeljárást indítani ellenünk? Hát mit tettünk mi? Védelmére keltünk a megbántott reformációnak! Mire való volna ez a Kollégium, ha mi most meglapulnánk, gyáva nyulak módjára, a Néger apát úr előtt, és még talán bocsánatot is kérnénk tőle, hogy létezni merészelünk! Azt mondja az apát úr, hogy a reformáció sok bajt okozott a hazának. Persze, az apát úr nem tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz. A reformáció volt a magyar haza 149
