Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Lidi néni
PAPAI DIAKEMLEKEK Lidi néni „A küszöbön guggol Sári néni” - írja Petőfi. Nem azért kezdem így, mintha Sári néni és Lidi néni között nagy volna a hasonlóság. Sőt, éppen a közöttük levő szöges ellentét váltotta ki bennem az összehasonlítás gondolatát, nehogy eszébe jusson valakinek Sári nénit látni Lidi néniben. Mert Lidi néni bizony nem Sári néni volt. Már az is különbség volt, hogy Lidi néni nem küszöbön guggolt. Sátorban volt az ő helye, de nem akármiféle sátorban. Az a sátor Lidi néni sátora volt, de olyan, amilyen nem volt több Pápa városában, de talán még a világon sem. Ott volt a Széchenyi téren, a promenád északkeleti sarkán, kissé ráhajolva a promenád élősövény-kerítésére, ahol a bejárás volt a promenádba, átjárás a Kollégiumba. Néhány lépésnyire volt tőle a Frauendienst borbély műhelye, ami azonban ma már nem műhely, még csak nem is „borbélyműhely”, hanem „fodrász-üzlet”. De már akkor is előkelő hely volt ez, a teológusok igen kedves gyülekező helye és kaszinója, ahonnan sokfelé el lehetett látni: észak felé a halpiacra, keletre a Nátusra, délre a Jókai utcára és a Kollégiumra, délnyugatra a színházra. De ez mind csak mellébeszélés és félrevezetése a jóhiszemű embereknek, mert nem kellettek ezek a teológusoknak. Eszükben se volt a halpiacot vagy a Jókai utcát nézni: A Nátust akarták ők nézni, azért támaszkodtak órákig a Frauendienst Viktor műhelye falának! De mi köze van ennek a Lidi néni sátorához? Mindenképpen igen nagy. Mert a Frauendienst Viktor utcája Pápa város Abbáziája volt (Antal Gézától tudom, neki is ez volt az Abbáziája), ahol ki lehetett melegedni, és ki lehetett izzadni, ami semmi, de meg lehetett szomjazni, ami már valami! És ha megszomjazik az a szegény heves teológus, hát hol olthatja el a szomját? Lidi néninél! Ott lehetett kapni szódavizet, limonádét, szörpöt, pezsgőt, és tudja Isten, még mit nem. Lidi néninél, aki pontosan a Nátussal szemben ütötte fel sátorát! Sehonnan nem lehetett olyan szívmelegítőn nézni a Nátus ablakait, mint a Lidi néni sátorától. De olyan jó szódavizet, olyan üdítő limonádét, olyan édes szörpöt, olyan vérpezsdítő pezsgőt sem lehetett ám sehol sem inni, mint a Lidi néni sátora alatt! Mikor kezébe vette a pezsgős poharat a teológus, akkor elfordult kissé Lidi nénitől, a Nátusra nézett, s ahány kortyot a pezsgőből ivott, annyi áldás szállott szívéből a Nátus ablakai felé. Megtörtént néha, hogy az ablakokon meg édes kis leányfejek néztek ki mosolyogva, polgárista, vagy képzős leányfe139
