Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Hudi József: Pápa szabadalmas mezőváros a reformkorban
testvérek cserépgyára pipával látta el a Dunántúlt, míg Mayer György angol gőzgépekkel felszerelt posztógyára a nemzetközi mezőnyben is megállta ht lyét. A város piaci pozícióit is erősíteni kívánta azzal, hogy 1838-ban Veszprén vármegye segítségével kezdeményezte, hogy királyi privilégiumot kapjon országos gyapjúvásárok tartására, közraktár létrehozására.13 A háttérben Mayer György, a város talán leggazdagabb polgára állt, akinek szeme előtt az a cél lebegett, hogy a várost a dunántúli gyapjúkereskedelem központjává tegyék. Nem számolt azonban a környező megyék polgárságának, a gazdasági konkurenciának erős ellenállásával, így a tervből többszöri kísérletezés ellenére sem lett semmi. Nagyrészt pápai kereskedőkből, értelmiségiekből alakult meg az Ugodi Fürdő Rt. (1840), amely a savanyúvíz-forrásokra alapozva az idegenforgalomból remélt hasznot.14 A közéleti nyilvánosság új fórumát teremtették meg ezzel a vállalkozással. Az 1840-es években öt nagyobb hitelintézet működött a városban, együttes forgalmuk megközelítette az évi 400 000 pengőforintot.15 A szegényebb lakosok hitelhez jutást segítette elő az 1844 nyarán magánszemélyek által alapított „záloghitelintézet”, vagyis zálogház.16 A honi mezőgazdaságot az 1842-ben létrejött Pápai Agarász Egylet, míg a honi ipart az országos Védegylet 1844- ben alakult pápai osztálya karolta fel.17 18 A rendi korlátokat áttörő civil szervezetek sora jött létre az 1830-as évektől kezdve: az olvasókör 1830-ban, a belőle kinövő Pápai Casinó 1832-ben alakult 13 VeML IV. 1. b. Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 1838. No. 14 CSERESNYÉS Sándor: Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyós, hideg forrásokról. Pápa, 1841. A társaság még az 1850-es évek végén is fennállt, s mindent megtett annak érdekében, hogy „mind a betegek, mind pedig a társalgás és mulatás kedvéért megjelenők igényeinek” megfeleljen. TÖRÖK József: A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Debrecen, 168-169. A fürdő 1840-1844 közt fennmaradt számadáskönyve azt bizonyítja, hogy az ugodi fürdő a pápai és Pápa környéki polgárság, nemesség és értelmiség kedvelt szórakozóhelye volt. Vendéglőjében egyszerre maximum 40 személy elszállásolására nyílt lehetőség. A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának Kézirattára (DREKK) 0.856. Az Ugodi Fürdő Részvénytársaság számadáskönyve 18A0-18H. 15 1847-ben a polgári gyámság pénztára 245 000, az Alapítványi Pénztár 054 000, a Rozália Francisca-Ispotány 44 000, a Polgári Ispotály 20 000, a nemesi gyámság pénztára 16 000 forintos forgalmat bonyolított le. = N. Veszprém megye első alispánjának, Szent Király Szabadgyai Rosos István urnák a’ megye állapotjáról 1847-dik évre készített hivatalos jelentése. Veszprém, 1848. Nyomtatvány. = Veszprém Város Levéltára. Tanácsi iratok 1848. No. 271. 18 VeML V. 2. Pápa város levéltára. Pápa város tanácsülési jegyzőkönyve 1847. No. 488. 16
