Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
könnyű dolog, igen megválogatta, kivel ereszkedjék közelebbi viszonyba, A felötlő tehetségek elé maga ment túri karokkal, míg az üresebb fejűekkel, vagy tolakodókkal igen röviden és visszautasítóan bánt... ” A hozzá közelebb állókon belül is kialakult egy szűkebb kör, amely nemcsak nagyra értékelte, hanem szerette is a néhányak által taszító viselkedésűnek jellemzett költőt. Mindenekelőtt Orlai volt ilyen közeli barát. Kettőjüket a Regélő című lapról és mellékletéről, a Honművész tárcarovatáról így becézték: „a Regélő és Tárcája” - meséli Orlai, megvallva, hogy ő volt a „melléklet”. A szűk baráti kör harmadik tagja Jókai volt, aki, midőn a két unokatestvér a kollégium melletti új lakásba költözött (amelyet ma is „Petőfi-ház” néven ismerünk), Orlai szerint „majdnem annyit lakott niduk, mint sajtit lakásán". Jókai is nagy szeretettel emlékezik ezekre az együtt töltött órákra: „Mindegyikünknek volt saját kedvenc szenvedélye: Orlayé a költészet, Petőfié a színpad, enyém a festőecset. Ha Orlui írt tüneményes regény jeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk... Egymásnak őszinte bámulói voltunk: Orlai megközelítő előttünk Jósika Miklóst, Petőfi, is csak egy fokkal állt alább Egressynél...” (Persze korántsem voltak ilyen egyoldalúak, Jókai csak a romantikus csattanó kedvéért rajzolta így magukat: hogy mikor pár év múlva újra találkoztak, mindegyikükből más lett, mint diákköri szenvedélyükből következett volna. A valóságban sok irányban kiemelkedő diákok voltak. Petőfit a költői siker legalább annyira érdekelte, mint a színművészi; Orlaival a barátkozásuk épp azzal indult, hogy mindketten festegettek is amellett, hogy versengtek a novellaírásban stb.) Közeli baráttá vált (mint már tudjuk: az iskolai börtönben) az ugyancsak Pápán megismert Kozma Sándor is. Hozzá más élmények is kapcsolták a költőt a közös karceren kívül. E szűkebb körhöz számíthatjuk még a diákként elhunyt Lantay Sándort, és Bárány Gusztávot, a diák Petőfi emlékét disti- chonokban megörökítő Kolmár Józsefet (aki később Petőfi ajánlatára utóda is lett a segédszerkesztői „hivatalban”); Parragh Gábort, akit már bemutattunk és Kerkapoly Károlyt, aki ugyan tanulmányainak élő, zárkózottabb diáknak számított, de miután együtt lakott Jókaival abban a Hosszú (ma: Jókai) utcai házban, amelyet „Jókai-ház”-ként tartunk számon, ő is sokszor volt a társaságukban. Orlaiék szobáját egyébként mások is gyakran felkeresték, szomszédos lévén a kollégium épületével. „Kis szobánknak egyetlen ablaka az 117
