Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák
most gödöllői ur. mérnök - lakott egy szobában, és pedig ugyanazon házban Kis Gáborral - most tatai pap s egyházker. főjegyző - más szobában. Mi mindnyájan szorgalmatos iskolajárók voltunk s mire hazamentünk Petőfi de. du. két három verset irt magányában, s azokat nekünk felolvasta. Háromnégy nap folyt ez igy - mi alatt egy tréfás jelenet is történt köztünk: ki eszik meg 25 dbot háziasszonyunk süteményéből? Petőfi vállalkozott; nagy nehezen el is nyomta - de gyomrát meg is feküdte s Salkovits duplán megfizette. - Megkérdeztem mit fog tenni Pápán s hogyan él meg? - vállat vonított. Erre én, aki nagyon ismerős voltam az egész véirosban, mert ott nőttem fel egészen és részt vettem mindenütt és mindenben; mint zenész, mint táncos, mint é?iekes, utóbb cantus praeses is, nagy mise énekes is; egyházi és világi szónok is, de már akkor designatus V gymn. osztály tanár is - volt az én leendő tanítványaim között két helybeli gazdag zsidó gyerek. Ez alapon elmentem Politzer kereskedőhöz: adna egy szegény fiúnak talán nevelői címen néhány forintot, hogy megmaradhasson a városban. így történt az, hogy Politzer Petőfit elfogadta nevelőnek; hónaponként adott neki 10 vfrtot; - azután kieszközöltem azt is, hogy a Convictusba bejárhasson, ott fizetett 6 vfrtot és még U vfrtja megmaradt; de az iskolába csak mint benevolus auditort veszik be azon ígérettel, hogy ha szorgalmasan bejár, úgy jövő évre bizonyítvány nélkül is bevéve lesz rendes hallgatónak: igy történt a dolog, igy töltött Petőfi. 1 és fél évet Pápán is. Második évre ajáldottam Horváth István ügyvéd úrhoz írnoknak s öreg és vak Török paphoz, a Pesti Hírlap felolvasójának - ezek által tartotta fenn magát. Mindezekért mindig nagyon szívélyes elismeréssel volt irányomban; különösen egyszer Gödöllői kertben találkoztunk véletlenül: én mint supplicans dióik, ő pedig Vörösmarty megbízáséiból irodalmilag munkás ott dolgozott csendességben egy tisztességes parasztházban, leírhatatlan szívélyességgel fogadott - később aztán 1+8-ban is mint min. hivatalnok Pestre jöttem a közvélemény asztalánál gyakran együtt ültünk - habár engemet fontos megbízatási hivatalos teendőim elvontak onnan. ”r‘ E levélben olvasható eseményeket mintegy tíz évvel később mesélte el Parragh Egervárig P. Ödönnek, aki a Koszorú című lapban közölte is az elmondottakat. A fenti levélben és a lapban közölt adatok összhangban is vannak. De már ellentmondásokat találunk Parragh és Orlai, Halasy és más adat9Ü
