Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák
Nádasdy Lajos Petőfi, a pápai diák 1841 MÁRCIUSA Petrovics Sándor obsitos közkatona 1841. március elején érkezett Pápára. Jött a halál árnyékának völgyén át, telet idéző tavaszhó elején, zord márciusban. Alig gyógyult gyerekember s máris az érett férfinak kijáró obsittal a tarisznyájában. Akkor fordult a sorsa ennek az 1840-es őszi hadgyakorlatok alkalmával kizsarolt, holtra fárasztott, vért köpő, vékonydongájú kiskatonának, amikor a „minden mindegy”-letargiájában, az akkor éppen adott lehetőség keretein belül, jóformán akarata ellenére, kezébe kapja az obsitot. Nem ő az, aki az adott lehetőséget a kellő pillanatban, bölcsen kihasználja. A tőle és hazájától idegen katonaorvos az: Konrad Roemernek hívják. Petrovics Sándor közkatona ott és akkor már nem sokat törődött az életével. Hiszen mit is kezdhet vele? Apja kitagadta, Salkovics, a gazdag mérnökrokon becsapta, reményeit összetörte, önérzetében megtiporta. Az iskolából sem kér már - megcsömörlött tőle Selmecen. A lelke mélyéig égő sebet kapott ott. Minek az élet? így érkezett Pápára, keresve Orlai Petrics Somát, az unokatestvérét. Az érkezésről két megbízható tanú vall, némely kutatók szerint ellentétesen, szerintünk egymást kiegészítve. A két tanú egyike Orlai, a „hajdanta leendő novellász”. Legalábbis Pápán még novellájával - Jókai elől - viszi el a Képzőtársaság novellára kitűzött pályadíját. A másik tanú Kis Gábor pápai református lelkész. Orlai festői leírását jobban ismeri és gyakrabban idézi minden kutató és író; Kis Gáborét kevésbé, sőt, megkérdőjelezi, tagadja, mert hiteles szövege sokáig lappangott. Közöljük mindkettőt. '(A dolgozat 1972-ben, Petőfi születésének 150. évfordulója előtt készült. Vő.: NÁDASDY Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához = Életünk, 1973/5. 454-460.) (A szerk.) 82
