Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Jelenits István: A pesti piaristák Petőfi korában
Sándor a pesti piaristáknál került olyan környezetbe, ahol „a kiskunsági fiú mintegy világot járt... Ilyen társaságba Pesten kívül sehol sem kerülhetett volna. ” (I. m. 186). Ebben a sokszínű közösségben különösen nagy ereje lehetett a piaristák határozottan nemzeti szellemének. Erőszakosság és mások lenézése nélkül, de nagyon tudatosan törekedtek arra, hogy növendékeikkel megismertessék és megszerettessék a magyar nyelvet, történelmet, a magyarság szellemi értékeit. Ez bizonyára tetszett Petőfinek, különösen kedves lehetett neki a megelőző év után, amelyben csaknem minden tárgyat németül kellett tanulnia. Dienes András azt is kiemeli, hogy a piaristák rendalapítójuktól a szegények megbecsülését örökölték, többnyire maguk is szegény szülők gyermekei voltak. Talán ennél tovább is léphetünk. Ezeket a piaristákat sajátos társadalmi felelősségtudat jellemezte, valamiféle közéleti érdeklődés hatotta át. Diákjaikat is arra nevelték, hogy a társadalom megújulásának tevékeny munkásai legyenek. A pesti piarista gimnázium tanárai közül többen játszottak már a korábbi években is jelentős társadalmi szerepet. Később, a szabadságharcban való tevékeny részvétele miatt három pesti piaristát bebörtönöztek. Petőfi diákévei alatt az iskola tanárai és diákjai olvasták, figyelték Kossuth politikai szereplését, cikkeit. Bizonyára tudták róla, hogy ő is piarista diák volt Sátoraljaújhelyt. Később, amikor Magyaróvárott - épp a piarista rendház erkélyéről - beszélt a város népéhez, úgy mutatkozott be, mint akit hazaszeretetre és társadalmi felelősségtudatra a piarista atyák neveltek. Talán nem tévedünk, ha föltételezzük, hogy ebből a szellemből is megérzett valamit az a félrehúzódó, de fogékony fiúcska, aki meglehetősen rossz tanuló volt, de később ilyesféléket írt: Jogot tehát emberjogot a népnek! Mert jogtalanság a legrídabb bélyeg Isten teremtményén, s ki ráüti, Isten kezét el nem kerülheti. (A nép nevében) Csak mintegy zárójelben hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a számunkra szokatlan emberjog szóról eszünkbe juthat a Gondolatok a könyvtárban két sora: 50
