Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Székelyné Kőrösi Ilona: Petőfi kecskeméti iskolája és tanítója

A bevételek rögzítése mellett még sokféle bejegyzés található a naplóban. Bölcs mondások, rigmusok, idézetek, találós mesék, rejtvények, és praktikus tudnivalók: „jóízű borcsinálás” receptjei, hangyák elleni praktikák, zöldfőzelé­kek tartósítása, állatok gyógyítása, — és mindezek jól megfértek Napóleon és a néhai Burkus király históriájával, a helybeli tanácsi végzések kivonataival és az adózásról szóló tudnivalókkal. Ennek a tanítónak a keze alá került a kis Petrovics Sándor• 1828-ban. Petrovi.cs István, a félegyházi mészáros, ekkor éppen biztos anyagi körülmé­nyek között és frissen elnyert redemptusi jog birtokában, fiát mindenáron taníttatni akarta. Petőfi öccse így idézte a szülőket: „Tanuljatok gyermekeim, most még tehetünk érettetek mindent, de ki tudja, hagyliatunk-e egyéb mara­dandó örökséget rátok, mint azt, amire taníttathattunk ? ”‘:i A kecskeméti evangélikus iskola anyakönyvébe 1828. május 10-én, 29. sor­szám alatt jegyezték be Petrovics Sándort. Hogy miért éppen Kecskemétre hozta az édesapa? Több tényezőnek kö­szönhetően, ez akkor természetesnek tűnhetett. Kecskemét, amellett, hogy a környék gazdasági és kulturális központja volt, az evangélikus központot is jelentette. (A katolikus Félegyházán nem is lehetett volna rendes tanuló). Az evangélikus iskola jó hírneve mellett döntő szerepe volt a Petrovics család Kecskeméthez kötődő rokoni kapcsolatainak. Petrovics Sándor nagybátyja, Hruz Mihály — az egyik elsőként letelepedett evangélikus iparos, Hruz Mi­hály unokája — jómódú és köztiszteletben álló lakatosmester volt. Az egyház főkurátoraként is a város egyik tekintélyes embere, aki az egyházi felügyelet alatt működő elemi iskola munkáját közvetlenül is figyelemmel kísérte. 0 ma­ga is igyekezett rábeszélni Petrovics mészárost, hogy Sándorkát a „szigorúsá­gáról és rendszeretetéről híres” Schifferdecker Dániel keze alá adja. A kis Sándor előbb Hruz Mihályéknál, majd a Kovácsay családnál lakott. Kovácsay Istvánná Sándor keresztanyja volt, Kovácsay unokahúga, Júlia pedig iskola­társa lett Sándornak. Kovácsay Júlia óvónő az egyik, aki 1899-ben még el­mondta emlékeit Petőfiről és az evangélikus iskoláról, Kada Elek polgármester ugyanis kidoboltatta a városban, hogy jelentkezzenek mindazok, akik emlé­keznek a mészáros családjára és a kis Sándorra. Júlia így idézte fel emlékeit: * 1:1 MEZŐSI Károly, 1973. 80. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom