Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Székelyné Kőrösi Ilona: Petőfi kecskeméti iskolája és tanítója
Székelyné Körösi Ilona Petőfi kecskeméti iskolája és tanítója Kecskemét iskolatörténetében számos híres tanárt és diákot tarthatunk számon. Közülük is kiemelkedik az a kisdiák, aki a reformkori Kecskemét belvárosában, az evangélikus oskolaház termében tanulta a betűvetést. A később világhírnevet szerzett tanítvány adta a „hírős város” jelzőt Kecskemétnek, s általa került a história lapjaira a mezővárosi kisiskola tanítója, Schifferdecker Dániel. Petőfi kecskeméti iskolájának és tanítójának bemutatása előtt azonban szóljunk röviden a korabeli városról. Kecskemét 1828-ban — Pest és Debrecen után — az ország harmadik legnagyobb városa, lakossága meghaladja a 35 ezret. A harmincas évek középig tartott a megváltakozás, ami azt jelentette, hogy a város készpénzzel megváltotta magát a földesúri terhektől. A rideg állattartás és pásztorkodás mellett már a belterjesebb tartási mód és az intenzívebb földművelés is szerepet kapott. Ekkortájt kezdett kialakulni az állandóan lakott tanyavilág és vált számottevő méretűvé a futóhomokon a szőlő- és gyümölcstermesztés. A városkép némileg változott az 1819. évi nagy tűzvész után, amelyet Jókai örökített meg a Hétköznapok című regényében. Rendezték a zsúfolt belvárost, új városrészek alakultak ki. Házai azonban földszintesek, csak az egyre szaporodó templomtornyok magasodtak föléjük a városközpontban. 1828-ban több mint 400 iparos- és kereskedőcsalád élt a városban. A város szellemi elitjét a szerény számú értelmiség jelentette. Közéjük tartozott Katona József városi főfiskális, a Bánk bán szerzője, aki 1826-ban állandó színház építését sürgette. 1831-ben itt alakult meg az első vidéki kaszinó, könyvtárral és folyóiratolvasóval. Ebben az időszakban különösen fontos volt az egyházak és iskoláik kulturális szerepe. Az egyházak által fenntartott elemi népiskolák mellett két nagy hagyományú, kiemelkedő intézménnyel büszkélkedhetett a város. A reformá27
