Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

„El, el! meglátni őt,

Az égi szép szemet, Amelynek e kebel Imádó rabja lett;

Meglátni a szelíd Angyalvonásokat, Melyeknek bájain Szív és ész elakad;

S a tündértermetet,

S a hullámzó kebelt,

Hol a kecs istene Két rózsatrónt emelt.

Meglátni, asszonyok Legszebbje tégedet, Minőt az ég csupán Egyszer teremthetett!”

S az ifjú elsiet Szerelme vágyiban A kedves hely felé,

Hol istennője van.

„Ti alakai fölött Irigy őrkárpitok! Pillantanom reá,

0 kérlek, hagyjatok.”

Rejtsétek a szobát Híven, o kárpitok! Szivszaggató, miket Az ifjú látni fog.

Csók és szavak...

S szerelmi jelenet...

S o bűn, o förtelem... Szerelmet... pénz vehet!

263