Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
S egy ember van mellé rendelve, Más dolga nincs neki, Asztalneműjét rendezi csak, S szolgálatát teszi. Adj’ isten ő egészségére! Mert annyi dolga van; Hogy minket békében tarthasson, Ej s nappal nyugtalan. Ha úri mód nem élhetünk is, Van mégis kenyerünk, Van tiszta, szép és friss tej és vaj; S hát kell-e több nekünk? Elég ez úntig póri népnek; Vedd hálánk érte, ég! S ma estelink szabadban tartjuk, Hol annyi csillag ég. A hold ezüstlő súgarakkal Leszen velünk jelen, És áldást hintve tálainkba Fog tündökölni fenn. Nos, gyermekeim, együnk vidáman, S a mennyek áldjanak! 0 én irigylendő, szegény és Mégis gazdag vagyok! IFJÚ A PATAKNÁL (Németből Schiller után) Forrás mellett ült a gyermek, Koszorúkat kötözött, S látta őket elragadtan Tűnni a habtánc között. Éltem igy röpül, miként a Forrás, fáradatlanúl, S mint a koszorúk, sietve Ifjúságom elvirúl. 251
