Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

A kürtnek harsogó szava Még egyszer szállá tétova,

És összeütközének:

Hadúr világduló fia,

S a bosszuló Germania;

Mind harcszomjas legények,

Iszonyterhes lön a csata! Vérnek patakja árada Mezők tiport füvében,

És por közé a hadfiak Sűrűn omolva hulltanak,

Mint gabna jégesőben.

Még dúl soká az ütközet,

Még diadal nem nyújt kezet Sem ennek, sem amannak. Még a koromsötét halál Honába kard csapásinál Ezren s ezren rohannak. A sors kockája vetve van!

És haj! seregje csúfosan Leverve nyög Lehelnek.

S kiket nem éré a halál Kardok dúló csapásinál, Rabláncon vesztegelnek.

„Hogy többé ránk ne törjetek. Bitóra tüstént véletek,

Rablók gonosz csapatja!” Kihez hajolt a győzelem, Parancsszavát a fejdelem Ily büszkeduiván adja.

„Elő, vezér! elő veled;

Elsőség illet tégedet,

Hadd lássuk szörnyű képed. Olyan magosra emel-e A magyarok nagy istene,

Mint én emellek téged?”