Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)
JÓKAI Jövő század regényét megértük, Jöttek utána bús Hétköznapok. Reménnyel éltünk mi, Gazdag szegények, Rablott kincsen a Szegény gazdagok. Aki a szívét a homlokán hordja, Rab Ráby-módra tengődik csupán. Arany embernek keserves a sorsa A Politikai divatok után. Enyim, tied, övé lett most az ország. Magyar előidőkből nincsen napunk. A Csataképek még előttünk állnak, S a Szélcsend alatt kisírjuk magunk. Lesz-e idő, hogy kötünk Még egy csokrot, Sok Névtelen vár, hogy gazdát cserél? Öreg ember nem. vén ember - bízzunk: Kánok utóda szenved, tűr, remél. Hová lettek a Fekete gyémántok, S a Kárpátok büszke hegysora? Látod-e onnan, Jókai, az égből, Hogy Erdélynek nincs már aranykorai A kőszívű ember megtért /iáihoz, Magyar nábob is haj! kevés maradt. De Egy az Isten s mi tudjuk, hogy él még A Szabadság a magyar hó alatt. 226
