Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Mezei Zsolt: A pápai Jókai-kultusz emlékei (1880–1925)

bó Károly, Szilágyi József, Szegletliy György, Szokoly Ignác, Steinberger Ligát, Újváry Ferenc, Zarka Dénes, Védi Ferenc, Wujdits Károly könyvkereskedő, Voyta Adolf, Woita József, a Pápai Takarékpénztár Rt. elnöke. A sorban a pápai vezető réteg legjelesebb tagjai szerepelnek. Ez a bizottság, amelynek ők 24-en tagjai lettek, 1880. május 26-án tartotta alakuló ülését. Ezen az ülésen elnökké Gyurátz Ferencet, alelnökévé Fenyvessy Ferencet, jegyzőjévé Horváth Lajost választották. Kitűzték az emléktábla-avató ünnepség időpontját is 1880. július 18-ára. A részletes program kidolgozására az előbb említett tisztségviselőkön kívül Bánfi Jánost és dr. Koritschoner Lipótot kérték fel.

A Pápai Lapok folymatosan hírt adott az előkészületekről. Itt jelent meg a város nagyközönségének szóló meghívó (június 20.) is. Ugyancsak e lap hasábjain olvashatunk arról, hogy számos fővárosi és szomszédos megyékből érkező küldöttség jelezte részvételi szándékát (július 4.) A rendezőség reméli, hogy sikerül az ünnepségtől mindenféle politikai megnyilvánulást távol tartani és kizárólag irodalmi ünneppé avatni. (Ezt akár ma is írhatták volna...) Július 11-én még úgy tudták a szemezők és a hírlapi tudósítók, hogy az ünnepélyen maga Jókai Mór is jelen lesz. „Budapestről Győr felé a déli vonattal jönnek, így az emléktábla leleplezésénél ugyan nem lesznek jelen, de a banketten már szerencsénk lesz a kedves vendégeket üdvözölhetni. ” (PL, 1880. július 11.)

Reményükben azonban csalódniuk kellett, mert az ünnepelt maga helyett két levelet küldött. Az egyiket Fenyvessy Ferencnek, a másikat Horváth Lajos jogtanárnak. Mindkét levélből idézünk. Fenyvessyhez küldött sorait így kezdte Jókai: „Szeretett jó barátom! Azon kedves levelére, melyben engem családommal együtt szíves volt meghívni a Pápán rendezendő emléktáblái ünnepélyre, megkísértek kiengesztelő vádaszt, ad,ni. Kiengesztelőt azért, mert én azon az ünnepélyem jelen nem lehetek. Először is úgy meghütöttem magamat (ebben a nagy melegben nyári fejemet viselem s az mingyárt rlieumát kap), hogy nem bírom egyik fogamat a másikhoz értetni; s a ki most meg akarja szalajtani, csak azt mondja, hogy menjek valahová bankettre! - De hogy ha bár olyan fóltétlen ura volnék is mind a harminczkét fogamnak, mint akkor, mikor még a derék Klára Mariska főzte lakomához voltam mindennap hivatalos, még akkor sem mennék el Pápára azon a napon, a melyen az én nevemre vonatkozó emléktábla lesz ott felavatva. A mik ily emlékörökítő

217