Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Korsós Bálint: „Áldott legyen a láng...” Pápai hatások Jókai írásművészetében

bán a bécsi forradalom eseményeiről tudósította a honi lapokat. Hazatérve katonai pályafutását közhonvédként kezdte, s századosként, majd rabláncon végezte. Az osztrákok börtönéből betegsége folytán szabadulva 1851-ben lelkésszé szentelték, s 1874-től a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki tisztét viselte.25

Kozma Sándor (1825-1897), akivel Petőfi a karcerban kötött életreszóló barátságot, a képzőtársaságbéli tevékenysége mellett Leveldi álnéven az egyik pesti lap pápai színitudósítója is volt. Őt 1849-ben a szabadságharcban való részvétele miatt besorozták az osztrák hadseregbe, majd Somogyba internálták. Hivatalt csak a kiegyezés után nyerhetett, 1869-től kúriai bíró lett, majd királyi ügyész, országgyűlési képviselő, s 1877-ben ő szervezte meg az állami ügyészséget, s lett annak első főügyésze.

A nagyenyedi református kollégium ún. jakobinus perében kicsapott áldozatként került Pápára az ottani önképzőkör radikálisnak számító vezéregyénisége, Finta Károly (1820-as évek-1862 után). Neki az 1836-os rendeletre feloszlatott enyedi önképzőkör (Ébredő Társaság) legális újraszervezésének általa kidolgozott programja miatt kellett az enyedi kollégiumot elhagynia, és a felvétele évében éppen rektori tisztet viselő Tarczy bátorságán és bizalmán múlhatott, hogy Pápán helyet talált. (Tudjuk, hasonló volt ehhez az ugyanakkor bizonyítvány nélkül érkező Petrovics-Petőfi befogadása is.) Abból, hogy az 1841/42-es első Érdemkönyv legelső lapjain Finta szembetűnően sok költeménnyel szerepel, arra gondolhatunk, hogy kezdetekben tapasztalatai révén vezérszerepet játszhatott a Pápán hasonló előzmény nélkül alakuló Társaságban. Erre predesztinálta az a tény is, hogy 1840-ben már Gyalul álnéven közölt egy verset a kolozsvári Reményben, két évvel később pedig Pápáról több költeménye a Regélő Pesti Divatlapban lát napvilágot. Hugo Hernanijának általa készített fordítását Pesten vitték színre, először 1841. október 19-én, még a tanév megkezdése előtt! Valószínű, hogy 1843-ban Kolmár és Petőfi már Pozsonyban találkoztak vele, mert Kolmár Petőfiről írt elbeszélő költeményében pozsonyi színészként is szerepel. Gyorsan felívelő írói pályáját le is zárta a Nemzeti Színházban 1846-ban bemutatott Jósika-átdolgozása. (Ez Könnyelműek című regényből A néger címen került színre „4 szakaszban”.) Utolsó

'a H. SZABÓ Lajos: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Pápa, 1998. 191-192.

191