Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

tói kezdve az eltiport szabadságot sirató elégián át a biztató, patetikus ódáig sokféle módon érintik a témát. A Tavaszba ugyan nem került be, de az Érdemkönyvben szerepel a tizenhat éves Jókai Mi az? című verse, melyet rögtön az 1841/42-es tanév őszén bemutatott a Képzőtársaság egyik ülésén, és ez is lengyel témájú mű. A reformkor irodalmában általában is kedvelt volt a lengyel szabadság elsiratása, s hogy a pápai diákok körében ennyire népszerű volt, az talán Bocsor professzor hazafias nevelésének, híres történelemtanítási módszerének hatása is lehet. Bár Bocsor nem tanította Petőfit, mégis feltűnő, hogy Petőfi nem érintette ezt a tárgyat.

Nyilvánvaló, hogy a lengyelekkel vállalt szolidaritás - nem is túl burkoltan - magyar hazafias megnyilvánulás, a „haza és haladás” programjának, a Habsburg- (és általában nagyhatalom-) ellenességnek látens megfogalmazása.

Ezeken a lengyel tárgyú, „kvázi-hazafias” verseken kívül a Tavasz bővelkedik „expressis verbis-hazafias” művekben is. Elannyira, hogy a szerelmen - minden korok örökzöld és ifjú költők esetében kivált kultivált témáján - kívül ez tekinthető a zsebkönyv fő témájának. Valamivel több, mint egy tucat vers ilyen. Ezek is változatos hangnemben, stílusban, műfajban íródtak. Van köztük epigramma Kölcsey modorában, Berzsenyit utánzó óda (,f) veszni indult hajdan erős magyar / Áttörni készül álma nehéz ködén” - Tatay Pál: Ferenczyhez), a Fóti Dal hatása alatt álló, hazát éltető pohárköszöntő („E pohár bor s angyal arcú / szép leány, / Mind öledből származónak / Jó hazáim; / Hált dalommal én hazámatI Éltetem, / Érte, hogyha vész üvölt fel, / Szent örömmel áldozom fel / Életem." Dömjén F.: Kordái), a Huszt modorában, és elégikus-romantikus kelléktárát is felvonultató, Kölcsey szellemét idéző óda. („Hirnes virányokon / Az ifjú járdala... Hisz zeng a lantja még / A gyászromok felett, /És zengi százakig/ A Kölcsey nevet”- Dömjén: A bűvölt lantos)

Leggyakoribb azonban a haza sorsa - közelebbről a közönyös honfiak és a silány jelen -felett busongó elégia; illetve a lelkesítő, nemzetébresztő óda. Nézzünk mindkettőre egy-egy idézet-példát: „Ti esti kék mezőnI Fénylő csillagsereg, / Kik e beteg hazát / Derengve nézitek! Súgjátok meg nekem / E néma éjszakán, / Kel-e föl üdvremény / E haldokló hazán?” (Kolmár József: Csillagokhoz)

178