Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
mindhárom párrímes kétütemű nyolcasokból építkezik. Ezek a dalok nem érik el mondjuk az 1843-as Befordúltam a konyhára... színvonalát, de már közelítenek hozzá stílus, hangnem és kompozíció tekintetében is. Ezek lennének tehát zsengéi közül a leginkább előremutatóak, ezek, amelyekben leghamarabb megtalálta saját hangját. Ifjúkori műveinek másik ilyen csoportja a humoros vagy érzelmes népi zsánerkép, amilyen pl. a Tolvaj huszár vagy a Kuruttyó. Míg azonban ez utóbbiakat Petőfi egyedül képviselte pápai diáktársai között, népies dalokat írtak mások is. E műfaj népszerűségét, divatosságát bizonyítja ez a tény. A Tavaszban Szilágyi Sándor például egészen ügyesen verselt. „Verjen mey az igaz isten / Bűnödért, / Hamis leány, hamisul tett / Hitedért. // Hogy elvittek katonának / Siratál / Hegyet völgyet értem össze / Kutatat. // Búsan jártam én is czifra / subámban, / Magam voltam egyedül a / Világban. // Pedig szakíthattam, volna / Szegfüvet; / De számodra tartogattam / Szivemet. // Visz- szajöttem s te igy fizetsz / szívemért? / Verjen isten, hamisul tett / Hitedért. ” Nos, ez a művecske minden valószínűség szerint semmivel sem rosszabb Petőfi diákköri dalainál. 11. Ütemhangsúlyos verselés Petőfi pápai versei esetében tehát csak mutatóban akad, ugyanígy áll a helyzet az egész Tavasz-gyűjteményben: elsöprő többségben vannak a váltakozó szótagszámú jambikus vagy trochaikus sorok, többnyire félrímes strófákban rendezve, illetve ez variálódik a kereszt- és ölelkező rímekkel. Van azonban egy olyan verselési mód, amelyet az ifjú Petőfi Pápán már nem alkalmazott - korábban még meg-megpróbálkozott vele: ez pedig az antik, tehát rímtelen görög-római verselés. Petőfi pápai diáktársai ezt bőségesen művelték. Akad a Tavaszban dörgedelmes alkaioszi strófákban írt óda is, de legkedveltebb volt a disztichonos epigramma, főként Kazinczy: „Tövisek és virág ok”-iának modorában. Ez például egy jellemző kis darab, Kozma Sándor tollából: ,flz magyar a ki pipáz, másként korcs vére nemének. Bélyegző jellem: szájban a nemzetiség. ” 176
