Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
csírájában, ösztönösen megnyilvánult. Hogy a Lehel-figura már ebben a pápai művében is a némettel szemben meg nem alázkodó, vele dacoló nemzeti önérzet kifejezése volt, láttuk. („Hadd lássuk szörnyű képed. / Olyan magosra emel-e / A magyarok nagy istene, /Mint én emellek téged?" - „S a porba tipra- tott kebel / Fojtott dühérzemémjivel / A hős előrelépett..." „Te fólmagasztalsz ...És én a porba váglak! / S megy bátran, míg önérzete / Arcára kéjsugárt vete”.) A Lehel-téma későbbi németellenes és monarchiaellenes kibontakozását is láthattuk. A többi három műnek még csírájában sincs ilyen vonzata. Egyszerűen csak a dicső nemzeti múltat idézik. Kinizsi nyilván a legnépszerűbb figurák egyike volt a múltból, a tatárdúlás utáni IV. Béla szintén hálás és közkedvelt téma. Mindhárom mű a bölcs, erőskezű uralkodó prototípusaként mutatja be a nemzeti királyt. A harmadik műben pedig Imre király kifejezetten a lázadó pártütést leverő, rendet teremtő és ezzel nemzete, országa javán fáradozó uralkodó. Petőfi nem igen dicsőített így királyokat. E művek nemzeti múltidézése, hazafias célzata tehát egészen más jellegű. Mindegyiknek vannak erényei. Domanovszky Imre királyának a drámai cselekményszövés, komponálás. Vály Lajos Kinizsije szerencsésen egyesíti az epikus mesélést a drámai csattanóval a névtelen újoncból nemzeti hőssé váló Kinizsi történetében. Stilisztikai-ritmikai szempontból hasonlókat állapíthatunk meg róla, mint Petőfi Leheljéről. Szőllősy háromrészes, versformaváltó Bélája szintén a drámai jelenetezéssel ötvözi az epikus szálat, s váltogatja az elbeszélőt: a harmadik személyű objektív mesélőt a drámai fordulópontokon felváltják a király lírai, egyes szám első személyű kitörései. Mind a négy történelmi tárgyú verses kisepikái mű a kor átlagszínvonalán, jól, ügyesen megoldott költői teljesítmény. Árnyalatnyi eltérések, hajszálnyi különbségek állapíthatók meg Petőfi javára. 4. Az érdemkönyvben az egyetlen Petőfi néven jegyzett vers a Tolvaj huszár. Ez ügyes, epiko-lírai művecske. A beszállásolt katona és a szállásadó család nagylányának rövid szerelmi története kedvelt témává vált mindkét műnemben. Mivel a kisiskolások olvasókönyvében is szerepel, így legismertebb példája e téma feldolgozásának a század második feléből Gárdonyi
