Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
A számtalan közűi egy bajnokot?... Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti, Ki a vitéz, ki engem föltüzel? Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással Országokat reszkettető Lehel!" (Ha figyelembe vesszük későbbi életét, halálának módját; ahogyan a sorsot kihívta, ahogyan mindig „előremenekült”, akkor némi pszichologizálással azt mondhatjuk, hogy a Lehel Petőfi számára nemcsak hősválasztás, hanem sorsválasztás is.) 1848-ban, mikor több szabadsághősről is írt verses kisepikái művet - pl. Bánk bánról és Kontrol, melyek kiváló alkalmak voltak arra, hogy öntőformaként használja történetüket részint németellenes, részint monarchiaellenes nézetei számára - ismét odafordult a Lehel-mondához is. Egy nagyobb szabású, hosszabb lélegzetű elbeszélő költeményt akart róla írni Lehel vezér címmel. Ennek azonban csak egy része készült el, nem fejezte be. A Pápán írt Lehel természetesen még nem tartalmaz ilyen határozott politikai célzatot - de az irányultság megizmosodása jól nyomon követhető: A diák Petőfi hangsúlyozza, hogy a győztes német fél nem éri be a harci diadallal, győzelmi mámorát az ellenfél megalázásával akarja kiélni s éppen ennek szegül ellen Lehel, aki a hadi vereséget tudomásul veszi, a haláltól nem fél, de nem alázkodik meg, s bosszúja csak másodlagosan célozza azt, hogy a győztes hadvezér megölésével minél nagyobb veszteséget okozzon az ellenségnek még utoljára, a vesztes pozíciójából. Elsősorban a büszke nemzeti önérzet diadala a mű drámai csúcspontja. A harcoló felek versbeli megnevezése is ezt a tendenciát erősíti, hiszen az első változatban egyfelől a „szittyák” illetve egyszerűen „magyarok” állnak szemben „allemannokkal” illetve „teutonokkal”. Ennéí jóval szerencsésebb, mert erőteljesebb, hatásosabb az átdolgozás megfogalmazása: „És összeütközének: / Hadúr világdúló fia, / s a bosszuló Germania". Az átdolgozás egyebekben is szerencsés volt: a második változat minden szempontból jobb vers lett: az 1841-es szöveg még két részből áll, ezek versformája is eltérő. Az átdolgozás rövidebb, egyetlen testből áll, ezáltal a kompozíció kerekebb, ökonómikusabb, feszesebb lett. A kürtjét fúvó Lehel nyitóképe után a csataleírás takarékosabb és expresszívebb, ezáltal erősebb a szöveg 161
