Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
Tavasz második füzetébe majd összeszedem katonakoromból megmaradt alexandrinus verseimet, úgy hiszem, szívesen veendi a t. társ., miután azok még rosszabbak, mint melyek most jelentek meg. ” Vagyis azért nem akarta vállalni diákköri zsengéit híressé vált nevén, mivel azokat nem tartotta méltónak önmagához. Sokan úgy vélik, hogy igaza volt, önkritikája sokkal jobban működött bármely kritikus ítéletalkotásánál. Ha azt vesszük figyelembe, hogy Petőfi később mivé vált, akkor valóban igazat kell adnunk neki. Életműve mint mérce előtt valóban nem állják meg a helyüket diákköri versei - ez azonban szinte kivétel nélkül bármely, és bármilyen nagy költőről ugyanígy elmondható. Másfelől viszont az is bizonyossággal állítható, hogy ha más mércét alkalmazunk, és a Tavasz többi verséhez hasonlítjuk a Petőfi-zsengéket, akkor azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem rosszabbak, sőt bizonyos erényeik is vannak a többiekéhez képest. Ezt a szempontot azonban az 1845. év Petőfije természetesen nem tehette magáévá. Az irodalomtörténetírás számára hálás és izgalmas feladat visszakeresni a későbbi Petőfi már akkor megnyilvánuló sajátságait, meglelni, kimazsolázni, hogy ügyetlenke zsengéiben, még balfogásaiban is mennyi egyéni íz, tehetség- re valló fordulat, megoldás található. De legalább ilyen érdekes összevetni az ő diákköri verseit azokéval, akik a későbbiekben úgy nőtték ki a lírát, mint valamely kamaszkori ruhájukat. A többiek a maguk tisztes középszerével, csinoska vagy olykor bájosan esetlen műveikkel úgy vélték, hogy minden további nélkül versenyezhetnek Petroviccsal - primátusa tehát korántsem volt nyilvánvaló a kortárs diákok számára. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy ha valaki észre akarta volna venni az akkori Petrovicsban a későbbi Petőfi nagyságát, nos, annak rendkívül jó szemének kellett volna lennie... A korszellem A szűkebb környezet vázlatos rajza után éidemes számot vetni azzal a tágabb környezettel, amiben a reformkori diákok verseltek. Az 1841/42-es tanévben már évek óta működött az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Nemzeti Színház, több irodalmi-kulturális folyóirat jelent meg, köztük a legfontosabb az Athenaeum volt. Az irodalmi élet vezetése Pest centrummal a Vörösmarty-Bajza- Toldy triász kezében volt. Ekkorra már a teljes Kisfaludy Károly- és Kölcsey152
