Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
Petőfi mint egy győzelméről biztos viador, büszkén, egyenesen, emelt fővel legelői; - a megelégedés, az önbizalom kifejezésével kisimult, kiderült arcmi. ” ,Az örömünnepély pompásan ment. Petőfi, volt a nap hőse. Az ő balladája tetszett leginkább; s mikor Gaúl hóbortos „Ólmos botját” ...az állványra rohanva rákezdte, a közönség oly frenetikus tapssal fogadta, hogy a „hahó tekintetes karok és rendek” kezdő soroknál meg kellett állnia, hogy lecsillapuljon a tetszés zaja. A hölgykoszorú tapsolt legjobban. „Minő érdekes fiatalember” - mondották. Petőfi diadala teljes, boldogsága határtalan volt. ” A költő élvezte a kölcsönkapott szép öltözetet, s abban maradt az ünnepély után is. Miután a novellapályázat három aranyából Orlai kettőt nyert el, s Petőfi összesen három arany birtokosa lett, „illy temérdek pénz” birtokában elhatározták, hogy egy aranyat közösen ellakomáznak a kollégium kis utcájában levő, a diákok által gyakran felkeresett Fromm-kocsmában. Meghívtak még néhány fiút a közeli barátok közül. Az est olyan jól sikerült, hogy legszelídebb barátjukat, Lantay Sándort éjfél után karonfogva ketten vezették szállására, ámbár ők sem álltak valami erős lábon. Másnap este Kozma hívta a költőt, hogy a „somogyi fiúk” búcsúlakomáján vegyen részt. Petőfi abban a hiszemben, hogy Bárány Gusztival, barátjával is találkozhat, és elbúcsúzhat tőle, elment. Bárány ugyan ott volt, de már kissé kapatosán táncolt a szoba közepén, a többiek is elég duhaj módon mulattak. Az ilyesmit később is csak saját verseiben kedvelő Petőfi leült egy sarokba, s nézte a mulatókat. Ekkor hirtelen megjelent a ruha tulajdonosa, s tapintatlanul, hangosan követelni kezdte kölcsönadott ruhája azonnali visszaszolgáltatását. Hogy a kínos jelenetnek vége legyen, Kozma hazakísérte barátját, megígérve az „úrfi” ruhatulajdonosnak, hogy azonnal elküldik a holmiját a lakására. „Petőfi egyenként, vontatva rakta le a szép ruházatot - olvashatjuk Kozma Sándornál - minden egyik levetése után megállt, mintha testéből szakított volna le egy-egy húsdarabot. Mikor a társadalmi tisztesség eme hiú tényezőit teljesen lefosztá magáról, mint egy kábult, sóhajtva nézett körül, mígnem szemei, megtalálták, amit keresett a széken egyberakott saját ócska öltözetét." (Miután előbb elmondja Kozma, hogy a levetett ruhákat ő rakta rendbe egy székre, világos, hogy a ruhacsere az ő lakásán történt, nem Petőfién. Ez megmagyarázza, hogy a költő miért nem vetette le korábban az idegen ruhát. „Most ezt (a sajátját) kezdé magára szedni. Elébb a széttiport 127
