Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
Eszerint még mindig halogatta a hazaindulást, és Pozsony felé vette útját, mint Orlainak is mondta, remélve, hogy ott dédelgetett terveiből talán valami megvalósítható. Régi selmeci barátjával, Szeberényivel is találkozott Pozsonyban, s átadott neki néhány verset megjelentetés céljából. Barátja el is küldte a verseket Pécsre egy készülő zsebkönyvbe, de azok nem jelentek meg akkor. Közülük hosszú lappangás után előkerült Pécsett a költő által később „Pápa. március 10."-ve datált Kuruttyó c. hosszabb versének az egyik kézirata. Ez vagy azonos a Pápán írottal (amely - tudtunkkal - nem maradt fenn), vagy emlékezetből újra lediktálta Szeberényinek. Ugyanezt a verset bizonyos szempontból fejlettebbé csiszolt változatban az említett Lánc verseiben adta át Neumannak. így a versnek ma már két kézirata ismeretes, de valószínűleg egyik sem azonos azzal, amelyet a költő a későbbi kiadásban Pápán írt versnek mondott. Pozsonyi látogatásának verses nyomait nevezett barátainál elhelyezve, végre Győrön át Pestre érkezett költőnk. Útját maga írja le Szeberényihez címzett pápai levelében már a sikeres tanév végeztével: „Veled utoljára Pozsonban beszéltem ... onnan szüléimhez Pestre mentem, Pestről fel Selmecre testimoniumért s onnan vissza szüléimhez." Hosszú ideig úgy gondolták, hogy ebből a levélből kimaradt egy „majd” szócska, mert előbb (Pesten át) Dunavecsére ment Petőfi, majd onnan ismét Pestre és Selmecre. Egyedül a költő életrajzának szerzője, Fekete Sándor ad más magyarázatot, s valószínűleg neki van igaza: a költő nem tévedett a levélben. Tönkrement szülei ugyanis ekkor talán valamelyik pesti rokonnál vagy ismerősnél húzták meg magukat, éppen átköltözőben lévén Szabadszállásról Dunavecsére. Fekete érvei szerint (Mezősi Károly családtörténeti kutatásai alapján) „a dunavecsei bérlet csak 1811 április 21-ét.ől volt érvényes, a közbeeső időre Pestre mentek. Volt ott kinél meyhúzódniok (mint. ahogy a dömsödi bukás után is egy pesti kocsmárosnál kaptak menedéket hosszabb időre). Nem. kell tehát kijavítanunk Petőfi levelét, az Imiéül, úgy történt, ahogy ő írta: Pozsonyból Pestre ment. szüleihez. ” Ismét egy négysoros emlékvers dátumával igazít el bennünket Petőfi: 1811. április 17-én Selmecen írta Neumann Károlynak, egykori aszódi cimborájának az emlékkönyvébe:
