Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

Puzdor Gyuláé volt, akit akkor még Armpruszter Gyulaként ismert meg Petőfi. A dúsgazdag ajkai földbirtokos fiúnak Domanovszky Endre a nevelője volt, s mivel őt már élőbbről is ismerte Petőfi (gyakorta meg is nevezi leveleiben) a kutatók arra következtettek, hogy ő volt a szállásadó gazda, Petőfinek ezen negyedik pápai szálláshelyén. De beszéljen erről maga Puzdor Gyula: „...Mikor Petőfi 1843. év tavaszéin Pápára jött, felejthetetlen emlékű nevelőnktől, Domanovszky Endrétől kért szállást. Domanovszky Petőfinek azt válaszolta, hogy ő nem rendelkezhetik a lakás fölött. Én erre felajánlottam Petőfinek egy kisebb szobáit, felkérve egyúttal őt, hogy pápai tartózkodása alatt az én vendégem legyen. Petőfi el is fogadta. Élelmezésünk a 'Griff vendéglőben volt, de néha haza hozattuk ebédünket és vacsoráinkat a házhoz. Azt, hogy Petőfinek barátja lettem volna, sem Borsos István tanár urnák, sem másnak soha nem, mondtam, bár Petőfi hozzám némi bizalommal viseltetett. Mutatja ezt az is, hogy 'Ida' című költeményét velem is közölte, a pályázatra való beadás után. Erről én senkinek említést sem tettem, de erre nem is volt ok, mert, rövid idő múlva az akkori képzőtársulati tagok között már elterjedt az a hír, hogy az Ida című költeményt Petőfit írta. Erről Domanovszky Endrének valószínűleg lehetett tudomása, mert nem cáfolta meg. Állításom igazolását még élő tanúikkal bizonyíthatom, be. Petőfi május hó közepe körül Nagy I gitártól felszólítást kapott, hogy külföldi regénytára számlára egy francia regényt fordítson. Nagy Ignác levelét is közölte velem Petőfi A levél vétele után másnap, folyton zuhogó esőben elindult gyalog Pozsonyba. Én őt a Kálvária elejéig kísértem,, s minden vonakodása ellen gallérköpönyegemet nyakába, akasztva, búcsúztam el tőle. Ez felel meg a tiszta valóságnak. Puzdor G yula. ”‘u

Degré Alajos: Visszaemlékezéseim (Bp., 1983) című kötetének 125. oldalán meg ezt olvassuk: „Egy napon Lisznyai beállít hozzám, egy tetőtől talpig fakó fiámul. Fakó köpönyeg, fakó sapka, fakó arcbőr, fakó kis bajusz, az arcon néhány barnás folt, jelezte, hogy ott nemrég gyógyultak be valami nagyobb méretű pattanások. - Emlékszel, még, kérdé Lisznyai ragyogó szemekkel, az Athenae,untban egy vers annyira föllelkesített, s számtalanszor el is szavaltad. - Oh, igen, ’Miljom ádok, boti a billikomba!’ - No hát itt van, ez írta. - Petőfi? Ő bizony." Az eset Pozsonyban történt, az országgyűlés időszakának elején: 1843. május 14-20. között.

99