Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
X. Gyermekkori mulatságok
A nyár végén már rendes tempóval úsztam. Az úszást minden vágmelléki gyerek ilyen utón tanulta meg. És épen mivel a gyerekek akárhányszor minden felügyelet nélkül fürödtek, közülök bizony egy- kettő évenként örökre elúszott. Hogy hasonló szerencsétlenségnek elejét vegye és a felelősséget magáról elhárítsa, Szűcs Sándor kemény büntetés terhe mellett megtiltotta tanítványainak a szabadban való fürdést; hozzá tette azonban, hogy ha valaki a szüleitől olyan tartalmú nyilatkozatot hoz, hogy ők a fiuknak megengedik a fürdést, az ilyen fiút a tilalom alól felmenti. - Ez a tilalom nagyon lesújtott engem, mert tisztában voltam azzal, hogy édes anyám a kívánt nyilatkozatot ki nem állítja, hiszen ő is akárhányszor mondta:- Meg ne tudjam, hogy fördeni jársz! A fürdés élvezetéről lemondani, vagy magamat a kilátásba helyezett büntetésnek kitenni azonban nem akartam, és igy más megoldási mód nem volt lehetséges, mint Írást hamisítani. Én bizony minden teketória nélkül édes anyám írását utánozva - kiállítottam egy czedulára írva a következő nyilatkozatot: Én fiamnak a szabadban való fördést megengedem, Kacz Istvánná. Ez a hamisítás nagy koczkázattal járó vakmerőség volt egyrészről, másrészt annak volt a bizonysága, hogy én az Írásban már ekkor oly gyakorlott voltam, hogy irás hamisítására is vállalkoztam. Nem voltam ugyan még tudatában annak, hogy erkölcsi szempontból milyen súlyos kihágás volt ez, gyermek ésszel megengedhetőnek tartottam a nehéz probléma ilyetén megoldását. Nem vittem el azonban szárazon még sem, mert habár ez a turpisság nem tudódott is ki, de a nemesis77 mégis megbosszult. Egy vasárnap reggel a gyönyörűen ragyogó nap megbi- zsergette a véremet és azt gondoltam, hogy templom előtt még meg fürdőm. Nosza, hirtelen neki iramodtam a Vágdunának és gyorsan 77 Nemezis = bosszúálló sors, büntető igazság; Nemeszisz: a boszúállás istennője a görög mitológiában. ~92 -
