Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
X. Gyermekkori mulatságok
magasban, és a legyezőjét lengette a szél, azt képzeltem, hogy a sárkány a mozgásokat öntudatosan végzi, hogy az nem is csupán anyag, hanem valamely rejtelmes erő élteti. A sárkány alakitás technikáját hamar elsajátítottam, és saját tapasztalatom alapján olyan fokra fejlesztettem, hogy ezen a téren elismert tekintély voltam. Értettem hozzá, hogyan kell és lehet megbízható szilárdság mellett a legnagyobb könnyűséget elérni, és ezzel elértem azt, hogy az én kezem alól kikerült sárkány minimális légmozgás mellett is felszállt és megállt, azt mondták rá, hogy úgy áll „mint a gyertya”. Ez volt a legnagyobb dicséret, amit egy sárkányra mondhattak. Ragasztó anyag gyanánt kovász helyett én alkalmaztam először gummi arabicumot. Keretül a gyenge szilakéreg helyett hordó abroncsot használtam, és néha több pintér-műhelyt is összejártam, míg az alkalmas abroncsot feltaláltam, melyet nagy szakértelemmel magam faragtam meg. Az abroncs egyenletes kifaragása és a sárkány vázának a megszerkesztése volt a főmunka, a ragasztás már könnyen és gyorsan ment. A sárkányozás örömei közben egy komoly inczidens is merült fel, a mit nem hagyhatok felemlités nélkül, mert ez az incidens erkölcsi fejlődésemre elhatározó befolyással volt. Mindig az bántott, hogy én a sárkányomat nem ereszthettem olyan magasra, mint mások, mert nem volt elég hosszú spárgám; az volt tehát a vágyódásom, hogy bár csak még egy gombolyag spárgát szerezhetnék; ennek az ára pedig egy hatos volt. Meg se kíséreltem, hogy én ezt a pénzt kérjem, mert igy is tudtam, hogy ezt én meg nem kapom. Gyarló eszemmel azt gondoltam hát ki, hogy én más utón szerzem meg ezt a pénzt. Nagyapám erős dohányos lévén, mindig engem küldött dohányért a Ziegler-boltba, rendesen egy negyed fontot hozatott, melynek egy hatos volt az ára. Volt neki egy feketére festett négyszögű fadoboza, ebben szokta a dohányát tartani és ürmértéke akkora volt, hogy egy hatos ára dohánnyal megtelt. Mikor a legközelebbi alkalommal ismét dohányért küldött, én azt eszeltem ki,-86-
