Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
X. Gyermekkori mulatságok
Gyermekkori mulatságok X. Fentebb már egyszer említettem, hogy testi fejlődésemben visszamaradt, gyenge fiú voltam. Ezt sajnosán éreztem mindig, valahányszor erőpróbáról volt szó. Én nem vettem részt soha semmiféle virtuskodásban, nem birkóztam soha senkivel. Gyengeségem érzetében gondosan kerültem minden összeütközést, és inkább én engedtem és kitértem, a mikor dulakodásra kerülhetett volna a sor. Úgy emlékszem, hogy senkivel sem pajtáskodtam, de azért engem nem bántott senki, és visszahúzódásomért sem gúnyolt senki. Hiszen az én gyerekkorom olyan örömtelen volt, a küzdelemteljes életet olyan korán meg kellett ismernem. Mikor mások játszottak, nekem nehéz munkát kellett végeznem; mikor más gyermek még jó izüen aludt, nekem már talpon kellett lennem, hogy édesanyám intésére nővéremmel együtt, kerti munkára menjünk. De azért soha sem panaszkodtam, mert néha-néha a gyerekseregbe én is elvegyülhettem, és megismerhettem azon kornak gyerekjátékait, és azokan többször, leginkább az iskola udvaron és vasárnap délután a mi utczánkban részt is vehettem. Mindazon játékokban, a hol csupán az ügyesség döntött, ha vezérszerepet nem játszottam is, de kiváló voltam és sokszor győztem. Legkedveltebb mulatságunk volt a lapdajáték. Sokféle nemei közül legkiválóbb volt a langa (longa meta).71 Két párt játszotta. Először elegáltak, vagyis mind a két párt megválasztotta a maga embereit, azután a szerencse döntötte el, hogy melyik párt üti a lapdát, a másik párt pedig a lapda fogásra felállította a maga embereit, egyet az első métára (ennek ügyes dobónak kellett lenni), egyet az utolsó métára, a többiek 71 Longa meta, méta (latin) = szó szerint: hosszú határ, határ; két csapat között ütővel játszott labdajáték. (A játékfajtákat Kacz aláhúzással, mi dőlt betűvel emeltük ki. - Szerk.) 78-