Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

lehetős kedvetlenül léptem az unalmas hajóra, a hol csak egyedül magam voltam gyerek, és még csak kutya vagy macska se volt, hogy legalább ezekkel játszhattam volna.

Minden inczidens nélkül telt el az utazás egész Pozsonyig, a hol újra megálltunk. Bámulva néztem a csonka Schlossberget51 és a sok nagy házat. Fent a parton nagy mozgás volt, több helyen a favágók fát vágtak. Mikor a partra kiszálltunk, itt már az édes anyám nem hagyott magamra, hanem kézen fogva vezetett. A hajókról majdnem minden asszony kijött, hogy a piaczon bevásároljanak. Édes anyám a többek közt szilvát is vett, ebből a tényből utólag megállapithatom, hogy az utazás szeptember első felében volt, mert a szilvaérésnek ekkor van az ideje. Ezen kívül ebből a kirándulásból csak a nagy házakra és a kövezett utczákra emlékszem. A mi azért tűnt fel nekem, mert Komáromban én kövezett utczát még nem láttam.

Végre a sok unalmas nap után, mely egy örökkévalóságnak tűnt fel nekem, megérkeztünk hires Bécs városába. Én szinte nem akartam elhinni, hogy már ott vagyunk, hiszen az nem város volt, a mely mellett kikötöttünk, hanem egy nagy erdő. Abban az időben tudniillik a Donau-Canal52 még nem volt kiépitve, és a hajóknak itt kellett kikötni. Innét vezetett az út be a városba. Később megtudtam, hogy ezt az erdőt Práternek53 nevezik. Hajónk itt hosszabb ideig tartózkodott. Édes anyám többször be ment Bécsbe, de engemet csak egyszer vitt magával. Mikor bevásárolt, bevitt egy szörnyű nagy épületbe, azt mondta, hogy ez a Szent István templom. Láttam sok oltárt, előttük térdepelő nőket,

51 Schlossberg (német) = (pozsonyi) Várhegy

52 Donau-Canal (német) = Duna-csatorna

53 Prater (német) = erdő Bécs határában; 1766-ban II. József a bécsieknek ajándékozta pihenőpark céljára; 1873-ban a mai vásárterületen rendezték a világkiállítást, 1897-ben állították fel az óriáskereket; napjainkban Bécs legnagyobb zöldterülete és élményparkja a II. kerületben.- 43 -