Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXVII. Epilógus

már magamban. Senki sem tudott volna engem úgy leszidni, mint a mennyire én az önvád súlyát éreztem. Nem kellett én mellém soha ellenőr, lelkiismeretem volt mindig az én ellenőröm, parancsolom és egyedüli birám, azt is mondhatom szigorú birám. Ezzel ellentétbe jön­ni nem mertem. Mert hiába dicsértek mások, ha ez a benső biró kár­hoztatott, - nem ért az nekem semmit. És hiába kárhoztattak, ha lelki­ismeretemben felmentve éreztem magamat, lelki nyugalmam meg nem rendült. Ez a lelki állapot adott erőt ahhoz, hogy bókolni, hajlongni semmiféle földi hatalmasság előtt nem tudtam. Nekem a magas állás, a méltóság mindig csak külső forma volt. Én az embert fényes vagy ala­csony társadalmi állásában mindig belső értéke szerint szoktam meg­becsülni. Nekem nem imponált soha se száz ős, se grófi vagy bárói méltóság, sőt még csillogó rendjelekkel megrakott mell se, ha tudtam, hogy abban a mellben üres szív dobog. Mióta a polgári életben én is állást foglaltam, a társadalmi életben nem tudtam igazi gyökeret verni. Azok közt, a kik körül vettek, ko­moly, tartalmas embert, olyat, a kinek ideáljai vannak, alig találtam. Olyat pedig, a kihez igazi rokonszenwel vonzódni tudtam volna, a kivel benső barátságot köthettem volna, az én körömben egyet se talál­tam. Ebben a körben én mindig egyedül éreztem magam, s minél job­ban idősödtem, ezt az egyedüliséget annál jobban kellett éreznem. De ez engem soha sem bántott, mert az élet ridegsége elől volt hova mene­külnöm, - az otthon édes, puha meleg fészkébe. A mi az életpályámat illeti: határozottan állithatom, hogy ezt elté­vesztettem. Azt a pályát, melyre készültem, melyre magamban hiva- tottságot, hajlamot éreztem, a melyen hosszú, kitartó küzdelem után már számba vehető eredményt is elértem - egy rám nézve teljesen idegen világért elhagytam. Abban az elhagyott világban ismerős, meg­hitt körben volt pályatársaimmal együtt haladhattam volna az élet küz­delmes mezején, - e helyett egy reám nézve tejesen uj, ismeretlen vi­- 299 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom