Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXVI. Komárom, végállomás

■■■- Máma hopp - holnap kopp!

Különben az igények túl feszítése mindig megboszulta és meg- boszulja magát. Nemcsak egyesek törtek le e miatt, de ez lesz a sorsa egész nemzedékeknek is, ha a léha könnyelmű életiránnyal nem szakit. Az élet nemcsak gyönyöröket nyújt, hanem komoly leczkét is ad fel: az élni tudás problémáját, a ki ezt a problémát nem tudja megoldani, vagy a megoldást meg sem kísérti; az ne panaszkodjék, ha élete folyamán a sors kemény ököl csapásaival találkozik, ha sivár élete folyamán egyetlen igaz, boldogitó örömet nem élvezett.

Az élet komoly felfogásától messzire eltávolodtunk. Talán ez a most folyó rengeteg nagy világdulás, mikor minden, a mi az emberre nézve becses, koczkán forog, midőn a földi javaknak, az emberi szorgalom és munka értékes produktumainak vandál módon való megsemmisitését, tönkre jutását látjuk; midőn azt látjuk, hogy nekünk minden gazdagságunk védelmet nem nyújt, hogy egészen más, magasabb erkölcsi erők és javak azok, melyek a mi oltalmunkat biztosítják; talán ennek a most folyó gigászi küzdelemnek tanulságai megtörik gőgös kevélységünket, felköltik a magunkba szállás érzelmét és nem fogunk többé a mammon oltára előtt tömjénezni, és kizárólag csak az anyagi sikereket imádni. Hiszem és reméllem, hogy a nagy háborgás után, ha majd a felzaklatott hullámok elsimulnak, le fogjuk vetkőzni a nagyzás hóbortját, és életünk egyszerűbb és nemesebb lesz.

Az én kortársaimmal együtt, a kik ezt a világot megértük, szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hogy szemünk előtt folytak és folynak le a nagy világtörténelmi események. Mi ismertük még a régi hagyományok kultuszát és megértük ennek a régi világnak összeomlását és uj világok, uj kultúra keletkezését. Láttuk a múltakon keleti fatalizmussal merengő, majd gyorsan hevülő fantáziával egyszerre az egekbe törni készülő, rablánczait széttörő magyart, aztán a muszka despotismus segítségével vérbe fojtott magyar szabadságot, majd ismét-294 -