Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXIV. Ráczkevi Nagy Sándor gyermekei

fordulója alkalmával üdvözölték az atyafiak, az egybegyűlt rokonság előtt ekként szólt a feleségéhez:- Édes anyjukom, tégy vallomást, hogy a lefolyt 50 esztendő alatt, a mennyit Isten kegyelméből együtt eltölthettünk, megfértünk-e egymással békességben, bántottalak-e én az idő alatt valaha téged nemcsak durva tettel, de csak egy durva szóval is!

Az öreg élettársnak csak néma könnyei feleltek erre a kérdésre. Mindig fülembe cseng ez a felszólítás, s mindig eszembe jut, hogy vájjon hány férfi, a ki arany lakodalmát megérte, hogy élettársát ekként megbecsülte. Mély vallásos érzés, finom gyöngéd lélek kell ahhoz, hogy a háztársak közt ily benső viszony keletkezzék. Nem kell hozzá magas műveltség, csak a szív és kedély nemessége, ez az, a mi a legegyszerűbb hajlékokban is boldog, elégedett életet teremt. A kik ismerték az én nagy atyámat, ezt a jó öreget, mind a legnagyobb tisztelettel vették körül, s előkelő állásban levő emberek is szívesen álltak vele szóba és barátságukkal tüntették ki, mert nyájas modoráért mindenki szerette.

Ezen feledhetetlenül szép este után még egy napig családom körében maradtam, s miután meggyőződtem arról, hogy Isten segedelmével nagyobb szükséget nem szenvednek, nyugodtan távoztam, hogy hivatásomat növendékem mellett továbbra is betöltsem.

Mikor elérkezett május hónap, megkérdezte Madas úr, hogy menynyire vagyunk a tananyag feldolgozásában. Én jelentettem neki, hogy mindennel készen vagyunk, és a magán vizsga bármely napra kitűzhető. Minthogy a fiú egészségi állapota kívánatossá tette, hogy a szabad levegő élvezetébe mielébb része legyen, édes atyja kieszközölte a magán vizsga letételének határnapját, melyre édes apjával együtt mi is jelen voltunk. A vizsga brilliánsan sikerült. A fiú minden kérdésre szabatos feleletet adott. Az eredménnyel nemcsak a tanárok voltak a legnagyobb mértékben megelégedve, hanem az édes apa is, a ki túl boldognak lát- 262 -