Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

csínynek, és sikerült tréfának; tréfa számba ment az is, mikor valaki a kávéházból, sörödéből fizetés nélkül elszelelt, ezt bliccelésnek nevezték.

Egy ilyen nagyobb szabású bliccelést eszelt ki Fichtner Jóska barátunk, a kinek fiatal kora daczára elég terjedelmes potroha és termetes vállai voltak; széles ábrázatát sűrű vörös szakáll és bajusz ékesítette, úgyhogy külső megjelenése után ítélve akárminek lehetett volna inkább tartani, mint diáknak; és Fichtner éppen erre alapította kieszelt csínyjét. Egy szombat délelőtt így szólt hozzánk:- Fiúk, akartok-e este nagyot mulatni potyára?- Hogyne, - rengettük uni sono.- No jó, akkor öltöztessetek engem ki, - adjatok gyűrűket az ujjam- ra és aranyórát a zsebembe, hogy úrnak nézzenek. Este konvictus után eljöttök Gelderhez (jó hírű kocsma), de ne egyszerre, csak úgy szállinkózva. Én már akkor ott leszek, de ti engem nem fogtok ismerni és külön asztalhoz ültök, és várjatok sorotokra.

Minthogy én ebben az excursióban nem vettem részt, azok elbeszélése után adom elő a kalandot, a kik ebben résztvettek. A kitűzött időben a finom elegánciával kiöltözött Fichtner benyitott Gelderhez és ott helyet foglalt. A kocsmában ezidő tájt még alig volt valaki és így alkalma nyílt Fichtnernek a vendéglőssel szót váltani. Beszélgetés közben előadta, hogy átutazóban van, nem volt szándéka Pápán megállni, de kocsijának a tengelye eltörött és most kénytelen megvárni, míg a kovács rendbe hozza, egyszersmind bemutatta magát, - neve mellé téve, hogy agyagosi ispán.

A vendéglős a jó modorú úrral szívesen beszélgetett, s az általa rendelt vacsorát nagy előzékenységgel szolgálta fel. Este úgy 8 óra körül aztán elkezdtek szállingózni a diákok, s tartva magukat a megállapodáshoz, az agyagosi ispánt észre sem venni látszottak, hanem külön asztalhoz ülve, ki-ki egy fél meszely bort hozatott magának. Mikor aztán úgy tizenketten összeverődtek, elkezdtek halk hangon dalolni. Az- 217 -